XXIV. DÖKSZAB | I. Nap

Közzététel dátuma: 2018. aug 30.
Kategória: XXIV. DÖKSZAB
XXIV. DÖKSZAB | I. Nap

Mai nap kezdetét vette a XXIV. Diákönkormányzati Szabadegyetem, amelynek idén a Csomakőrösi Debreczi Panzió ad otthont. A szinte nyolc napon át tartó rendezvényre 75 résztvevő érkezett meg, akiket egy 60 főből álló csapat (csoportvezetők, médiások és rendezvényszervezők) fogadott. A hét folyamán személyes és csapatépítő gyakorlatokra, szimulációs játékokra és kalandos délutánokra számíthatunk.

“A DÖKSZAB jó nevelés az életre és ha nekem egy kívánságom lehetne, akkor az lenne, hogy ez soha ne haljon ki, menjen tovább.”

„Nem voltam diáktanácsos és valahol sérelmeztem is, hogy nem volt lehetőségem erre.”- Interjú Olteán Csongorral, a MIÉRT elnökével és az RMDSZ ifjúságért felelős ügyvezető alelnökével

Egyetemistaként kezdte közösségépítő tevékenységét a Sepsiszentgyörgyi Diákszervezetben, majd HÁRIT elnökként lendítette fel a megyei diáktanácsok zömét.

Olteán Csongor két kislány apukájaként is továbbra szívügyének tartja a fiatalság érdekeinek védelmét, éppen ezért a MIÉRT és MAKOSZ között folyamatos konzultálás folyik, annak ellenére, hogy a két szervezet más korosztályt szólít meg és a rendezvényei is eltérnek.

Véleménye szerint talán az utóbbi pár évben érett be igazán a MAKOSZ.

A jelenlegi közös projekt célja a szakoktatás népszerűsítése. A Legit kapányunkat nagyon jó mozgalomnak gondolja és teljes mértékben támogatja, mivel fontos, hogy a középiskolások tisztában legyenek a jogaikkal, de felelősségeikkel és kötelezettségeikkel egyaránt, emiatt úgy érzi, hogy a MAKOSZ óriási felelősséget vállal a szülő-tanár-diák hármas koordinálásában.

Csongor szerint szerencsések lehetünk, mivel számunkra rengeteg nagyszerű lehetőség adott és arra buzdít mindenkit, hogy a középiskolás tevékenységek után is közösségi szerepeket vállaljunk.


Beszélgetés Thiesz Jánossal, a kovásznai polgálmester tanácsadójával

Ön részt vett a diákéletben középiskolás korában?

Az régecske volt, a 70-es években. Volt akkor is, volt pionír mozgalom, az akkori időnek megfelelően. Akkor úgy mondták, hogy kommunista ifjúsági szervezet, ez így működött. Természetesen akkor is szükség volt ilyen [szervezetre], mert akkor is voltak problémáink, azokat is meg lehetett tárgyalni, és bizony, lehetett ezeket orvosolni, amennyiben tényleg közösen összefogtunk, és azt mondtuk, hogy: “Ezen változtatni kell!” Természetesen amit megengedett az akkori törvénykezés és a rendszer.

Mit gondol a MAKOSZ tevékenységéről, mekkora a szükség az ilyen típusú tevékenységre?

Olyan időket élünk, hogy el se tudnám képzelni, hogy valami formában az ifjúság ne tömörülne, valami formában ne találkozna, ne tudnák megbeszélni azokat a problémákat, amikkel minden nap találkoznak, sőt, azokat a problémákat, amik ennek a korosztálynak a problémái. Ha a MAKOSZ vezetősége tudomást vesz olyan gondokról, amelyeket fentebbről lehetne orvosolni, természetesen továbbítja, és közösen próbálja megoldani. Ezenkívül pedig, természetesen, egybevonja a kellemest a hasznossal. Tehát, azt mondom, igenis szükség van az ilyen szerveződésekre.

A jövőre nézve mit vár a MAKOSZ-tól?

Amint már említettem, a problémák megoldása az ifjúság körében a MAKOSZ legfontosabb feladata. Ha még nagyobb dolgokról van szó, akkor igenis nagyobb szervezetekkel, civil szervezetekkel kell felvenni a kapcsolatot, még politikai szerveződésekkel is, hogy ezeket a problémákat lehessen orvosolni.


Három perc a Hárit elnökével, Kelemen Szilárddal

Mit jelent neked az ifjúság, az ifjúságért dolgozni?

Teee, én 2008 óta több mint 10 éve dolgozom az ifjúságban és végigjártam az ifjúság minden egyes lépcsőjét. Kezdve a DT-vel, ahogy említettem bent nektek, majd a Sepsiszentgyőrgyi diáktanácsnak voltam gazdasági alelnőke. Alapítottam egy ifjúsgi szervezetet amely a mai napig él és aktív Junior Bussiness Club név alatt, majd tavaly a Hárit elnökének választottak. Ezen az úton azért mentem végig,mert úgy érzem, hogy nagyon sokat adott nekem az ifjúság és azért vállaltam el az elnökséget, mert felelőséget érzek azok iránt a fiatalok iránt akik most lépnek ki az iskola padjaiból vagy éppen benne vannak és fontos megszervezni az ifjúság életét, ez pont egy olyan doménium mint bármelyik más ahol csak akkor lesz igazi munka végezve hogyha erre odafigyelünk, hogyha a fiataloknak rendezvényeket szervezünk ha a fiatlaok életét megszervezzük. Ezt mi egy kicsit így egymásnak így hívjuk: meg kell szervezni az ifjúságot -némi gondolkodás után- szeretem ezt csinálni!

Mesélj a középiskolás tapasztalataidról!

Amikor én voltam középiskolás nem volt ennyi lehetőség, nem volt ennyi rendezvény számunkra, mint nektek. Ma egy fiatal előveszi a telefonját és válogat a rendezvények, bulik és fesztiválok közül, ez a mi időnkben nem így volt. Mi ha elértük a suli vezetőségénél, hogy havonta legyen egy osztálybuli akkor a legnagyobb királyok voltunk, vagy elmentünk más sulik osztály bulijára, példáúl- felém fordul- a Székely Mikó kollégiumnál minden hónap első péntekén volt egy buli, ha odabejutottunk, tudod az egy óriási dolog volt. - nevet- A Dökszabhoz hasonló rendezvények azért fontosak, mert napközben nagyon sok értelmes dolgot megtudtok beszélni, meg tudtok ismerkedni, ez azért fontos, mert azok a diákok akik a teremben ültek mind vezetők lesznek: fognak vezetni egy családot, egy egyesületet, egy céget és nem mindegy, hogy majd kikerülsz a nagybetűs életbe és akkor ismerkedsz meg egyes dolgokkal, vagy már dolgoztál szervezettebben, tudod mi egy elszámolás egy pályázat.

Mi a legnagyobb csínytevés amit elkövettél gyerekkorodban?

Hát most így... gyerekkoromban csínytevés... nem mondhatom, hogy jó gyerek voltam. Talán a leg-leglátványosabb csínytevés amit elkövettem az volt, amikor édesapám a katolikus plébánussal egy 1300-as Daciát javított az autó alatt. Mielőtt befeküttek az autó alá én éppen az anyós ülésen ültem és beült a plébánus és elmondta: ,Né' Szilárd itt van a kulcs a kontaktházban de ehhez nem szabad nyúlni., Én ezt akkor úgy vettem, hogy felkért a feladatra, hogy nyúljak hozzá, ezt meg is tettem, -közben már mosolyogva meséli tovább- nyilván csak az után, hogy a pap és apukám befeküttek az autó alá. Mikor a slusszkulcsra kontaktot adtam, mivel az autó sebességben volt nekiugrott egy falnak, összetörött az eleje, de nagyon "boldogak" voltunk, mert apukám és a pap mikor kiszálltak épségben voltak, teljesen elfehéredve. Akkor helyben meg sem szídtak szóval nekem ez egy szuper délután volt.


@OrShe

@P(o)éntek

@Varys

Szólj hozzá te is!