Még a koronavírus sem tudta megakadályozni az idei KÖDAK generáció tagjait abban, hogy részt vegyenek az első közös hétvégéjükön a szovátai Teleki Oktatási Központban.
Ahogyan az illik, és, ahogyan el is vártuk KÖDAK apukánktól, a helyszínen ő és majdnem az összes többi vásárhelyi jelent meg elsőnek, ezt követően a család kolozsvári ága érkezett, akik némi padon alvásnak és rosszul használt Google Maps-nek köszönhetően csak később érkeztek meg a szállásra. Magukkal hozták a helyben vásárolt, trikolorban tündöklő tülköt, mellyel az egész hétvége folyamán képesek voltak jó hangulatot, olykor némi morgolódást kelteni, büszke és elképesztően hangos bőgésével. Lassan befutottak a többiek is, ami azt jelentette, hogy a szobák elfoglalása után kezdődhetett is a program. Az első közös tevékenységünk egy vacsora elköltése volt, mely az utazástól elgyötört gyomrainknak gasztronómia csodának teteszett. Az este további részében egymás megismerésére koncentráltunk. Míg elbandukoltunk a már-már szívünkhöz nőtt Kevin Market-hez (ugyanis nincs KÖDAK Kevin nélkül), megosztottuk egymással, hogy milyen témákról írnánk könyveket, és legfőképpen, hogy miért. Egyesek a véletlenül összejött tudományos felfedezésekről, mások az önmagunkért való kiállásról, megint mások az self-managementről írnának bestsellert. Mikor visszaértünk a szállásra, az emberek új feladata az volt, hogy meséljen magáról, az életéről legalább hat percen keresztül. Legtöbbünk túllépte a meghatározott időt, de pont ezért sikerült annyit nevetnünk, tanulnunk egymásról/egymástól, vagy alkalomadtán együttéreznünk KÖDAK tesóinkal. Ugyan ezek még csak az első lépések voltak egy összetartó közösség kialakulásában, remélhetőleg jó úton járunk.
Szombat reggel frissen és üdén foglaltunk helyet az étkezdében, ahol megállapítottuk, hogy minden bizonnyal aznap is meg kell látogatnunk a boltot. Ezek után megérkezett Fecó, aki a MAKOSZ történelmének rejtelmes világába kalauzolt el minket. Sor került néhány ominózus videó megtekintésére is, amikből leszűrtük az egyértelmű következtetést: mostanában sokkal jobban öltözködnek a MAKOSZ-osok, mint mondjuk tíz évvel ezelőtt. Ez a szomorú igazság.
Ezt követően a csapaton belüli kártékony és hatékony emberek felismeréséről tanultunk néhány lufis ábra, egy feletébb izgalmas animációt alkalmazó videó és nyilván egy képző segítségével. Megtanultuk hogyan kell a tüskés lufikat kiszűrni, és kiválasztani a héliumtól dagadó, produktív lufikat. Ezen a képzésen azt is megtudtuk, hogy az apukánk fiatalabb éveiben lovakat kefélt, fontos hozzátenni a félreérthetőség elkerülése végett, hogy csakis kefével tette ezt.
Kötetlen beszélgetés következett egy fizika és egy filozófia szakos tanárral a romániai oktatással kapcsolatosan. Beszélgetésünk többek között olyan témákat érintett, mint a tanárok és a diákok hozzáállása az iskolához, az online oktatás pozitívumai és negatívumai, diáktanácsozás népszerűsítése a tanulók körében.
A délutánunk hátralevő részében adminisztratív ügyeket beszéltünk meg, illetve következhetett a hétvége legkreatívabb és legnehezebb része: az arculat megtervezése és megvalósítása. A folyamat első fázisában csak ötleteltünk. A vacsora után viszont sor került az ötletek közül való választásra. Itt sajnos már csak tizenegyen voltunk jelen, ugyanis Szabinak fontos ügyek miatt el kellett mennie. Egy olyan ötletre esett a választásunk, ami mindenkinek megfelelt, így ketten el is kezdtük kidolgozni az elképzelést, míg a többiek a részleteken agyaltak. A terv szerint egy tizenkétfejű sárkány lesz az emblémánk. Éppen elkészültem a rajzzal, mikor rájöttünk, hogy egy fejet is nehéz megjeleníteni apró felületeken, na de a 12 enyhén dühös KÖDAK testvért reprezentáló kobakot egyenesen lehetetlen. Ennek következtében maradtunk a kacsás lógónál, hiszen ahogy a vadkacsa, mi is csapatban, mégis szabadon repülünk. Át is kereszteltük családunkat KÖDUCK generációnak. Az este nagy része ezen logó kivitelezésével telt el. Mikor ezt valamennyire sikerült megvalósítani, következhetett az egymás jobban megismerése kötetlen formában. Maradjunk annyiban, hogy ezen az éjszakán jóval később aludtunk el, mint az előzőn.
Vasárnap reggel még utoljára ettünk egyet együtt, majd csomagjainkkal elindultunk a Medve-tó irányába. A központban intettünk búcsút egymásnak tudván, hogy két hét múlva ismét találkozunk majd.
@jeans’candal, @varazsfiu