A mindenki (legalábbis 17 ember) által várva várt első KÖDAK hétvége nagyon színesen és tüneményesen telt, ami akár testi vagy lelki, de valószínűleg inkább mindkét esetben maradandó nyomot hagyott mindenkiben.
Csodával határos módon első sorban nem a közelben lévő vásárhelyiek, hanem a kolozsváriak toppantak be a Teleki Központ kapuján. A recepciós néni a kedves fogadtatás ellenére nem élvezhette sokáig zavartalanul a kolozsváriak kellemes közösségét, hiszen kis késéssel megérkezett a vásárhelyieket szállító kisbusz, ami után rögtön robogott is a székely szekér.
A nagy ölelkezés után, egy gyors programáttervezést követve, egy tesó híján kezdődött el a vacsora. A rántotthús rágcsálás és borsoskenyér szagolgatás közben csapatunk elmAradt tagja is megjött, és a nagy lakoma után elindulhattunk a boltba, hogy mindenki megszerezze a MI üdítőinket és édességeinket. Útközben hallhattunk sok érdekes, nagyrészt családbarát témáról, főzésről, rendezvényszervezésről és még annyi mindenről, hogy reggelig lehetne sorolni.
Visszaérkezésünk után egy doboz „pingvin” formájú csoki társaságában nekikezdtünk az ismerkedésnek, amely során megtudhattuk, ki hogyan akarja megváltani a világot, hogy mennyire szeretjük a testvéreinket (vagy a hiányukat), hogy Tigris tigris színű és még sok olyan dolgot, amit leírnánk, de a titoktartási szerződés tiszteletben tartása érdekében megtartjuk magunknak. A szervezett ismerkedést egy éjszakába nyúló csocsózós-beszélgetős-sakkozós programmal folytattuk, aminek egy félig határozott „Na menjünk lefeküdni” vetett véget.
Szombaton a fiatalok reggele egy finom reggelivel indult, amit aztán rögtön egy érdekes képzés követett. Ferenc Salamon Alpár, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének szakmai alelnöke beszélt a romániai tanügy működéséről. Már az elején saját véleményük kapott hangsúlyt, hiszen egy játék keretén belül el kellett mondaniuk milyen is a személyes kapcsolatuk az iskoláikkal, tanüggyel és tanáraikkal. Továbbiakban a szakmai szempontok, törvényekkel kapcsolatos információk és jogaik mellett még egy interaktív beszélgetés is várt rájuk, amely során bármely kérdésükre választ kaphattak, akár személyes vélemény, akár szakmai szempontból. A képzés végeztével egy csapatépítő foglalkozás került sorra, ami alatt még jobban összehangolódtak egymással, fejleszthették kreativitásukat, és nem utolsó sorban rengeteg mosolyt csalhattunk egymás arcára. Végül természetesen következhetett a jól megérdemelt ebéd.
Ebéd után, ha netalán valaki nem lakott volna jól, lehetősége adódott ragasztó mártásos nyers tésztát fogyasztani egy kis extraként, hiszen ha már a spagetti torony építés nemigazán jött össze, legalább nassolnivalónak tökéletes volt. Nyertesnek nevezhető mindenik torony, amely egyáltalán talpon maradt a hosszas, mérnöki pontosággal megáldott építkezések után. Estére a takarítás után realizálódott, hogy KÖDAK nincsen logó nélkül, így hát azonnal munkához látott a csapat. Minden olajbogyóka szorgosan tevékenykedett annak érdekében, hogy megalkossák a KÖDAK generációk legkiemelkedőbb logóját. Bár krokodil könnyek árán, de megváltak a szuper laza repülő tigris ötletétől, és mindenidők legmenőbb médiásának javaslatára a víz, palack, naplemente kulcsszavakkal kezdtek dolgozni. A lényeges kérdések megvitatása után, mint például, hogy milyen árnyalatú legyen a homok vagy milyen gyorsan ugorjon a hal, elkészült a XXIX.KÖDAK GENERÁCIÓ szenzációs logója. A jól kiérdemelt pihenés pedig természetesen nem maradhatott ki az este további részéből.
Az érdekes ismeretekkel gazdagodott társaság már az első hétvégén nehezen vált el egymástól, no nem csak érzelmi, de gyakorlati szempontból is. A szatmári, kolozsvári emberkék vasárnap álmosan addig bandukoltak a megállóba, míg hátulról integethettek a szemtelenül pontos busznak, így már kora reggel tehénnyi pénzt költöttek a taxizásra. Vásárhelyre érve persze mindenki felült a maga vonatjára, így miután ott kisírták a szemüket a zsebük üressége miatt, biztonságban hazaértek. A székelyek buszsofőrje úgy gondolta kincskeresőset játszat velük a csomagjaik elhagyásával, hisz milyen agyafúrt kliensvonzó gondolat, hogy nyitott csomagtartóval tisztára olyan, mintha szárnya lenne a járműnek. Persze ők is nyugodtan hazaértek, kisebb veszteséggel, mint gondolták. Aradi büszkeségünknek magányos Farkasként estig tartott míg kiszimatolta otthonát, s erősen irigyelte a vásárhelyiek kényelmes luxusjárgányát, mely seperc alatt kidobta otthon az alvó mormotákat.
Így zajlott hát kis családunk első közös hétvégéje, könnyektől párás szemekkel igyekeztünk tudatosítani magunkban az egyértelmű tényeket: Sikeresen túléltük az interjút, és együtt vagyunk! Mindannyian türelmetlenül várjuk a következő alkalmat, az újabb tanulságos, összekovácsoló, felejthetetlen élményt.
-Somodi Kitti, Szotyori Petra, Sógor Dénes és Pintea Csongor szakácsok