A KÖDAK hétvégék feltöltő erejére áhítozva a fáradt piskóták péntek délben már rég úton voltak Jeruzsá… Bethlen felé. A székelyek jó pásztorok módjára, aradi farkasunk társaságában, órák óta őrizték a házat. A kolozsváriak Kolozsváron addig-addig imádkoztak az álomutazóvá vált vásárhelyiek érkezéséért, hogy kis híján csökkent létszámmal hagyták el az állomást. Na de aggódalomra semmi ok, hiszen a testvérek végül egymádra találtak, és együtt folytathatták útjukat.
A vonaton mindenki testközelből érezhette a polgárpukkasztóan magas dezodorárak következményét, de büszkén, magasságukat kihangsúlyozva utaztak a folyosó nyújtotta tágas téren. Az állomáson fellélegezve apu el is ment tejet venni a gyerekeinek, néhány még sírva is fakadtak, hogy hadd foghassák a kezét. De hamar megjött a kedvük, mivel a istálló melletti szálláshelyünkön trambulinon próbálgathattuk angyalszárnyainkat, míg össze nem gyűlt teljesen a kis család ünnepelni.
Tudatjuk mindenkivel, hogy aput mostmár komolyabban bűntetik, ha az öt hétvége után úgy dönt megtart, és elrabol minket, másik illetékes tesókánk meg csak azzal dicsekedhetett volna, hogy nőtt néhány centit, ha nem lett volna eddig is villanyoszlop méretű. A születésnapi torta körül magyarságunkat bizonygatva, meghatóan kántáltunk a tojáshéjt elhagyó szeretteinknek.
Később egy ínycsiklandozó vacsora mellett humoros és bizalmas körben ecsetelhettük, mennyire is hiányzott nekünk a KÖDAK az elmúlt két hétben. Hajnalig tartó mély és szórakoztató beszélgetésekbe merülve megismertük egymást, és szívünkben otthonos melegséggel feküdtünk le.
A hosszú éjszakánál már csak a felkelés volt hosszabb, de csodával határos módon, és a szorgos szakácsoknak köszönhetően, a későn kelőket már hétfogásos reggeli, forró, hatvantojásos rántotta és hideg (jeges) felvágott várta. Mindenki nagy étvággyal (de nem mindenki a nagyasztalnál) fogyasztotta a bőséges svédasztal jellegű reggelit, ami után a svájciakat is meghazudtolóan számoltuk ki a cukorkák árát. Egy villámtakarítás után már következhetett is a várva várt vendégek érkezése.
A délelőtt folyamán részünk lehetett egy pénzügyi képzésben, amit nem más mint a mi drága dédnagymamánk, Ambarus Egyed Ágnes tartott. Szó volt a pályázatokról, a szponzorokról, mindenféle pénzüggyel kapcsolatos tudnivalóról, és természetesen a tisztességes pénzszerzési lehetőségekről. Sajnos az információáradat során rettentően korgott minden piskóta pocakja, így a workshop alatt kapott munkákat egy finom ebéd elfogyasztása közben dolgoztuk ki.
A workshop alapján pontosabb ismeretekkel gazdaodhattunk a MAKOSZ ügyvezetésével kapcsolatban. Sajnos mindezek után könnyes búcsút kellett vennünk szeretett dédnagymamánktól. Ám a könnyek után rögtön folytattuk is tevékenységünket drága apukánkkal.
Míg a MAKOSZ híres nevezetes történészét vártuk, időnk akadt jobban megismerni egymást, és még szorosabb kapcsolatokat kialakítani a közös beszélgetések során. Végül betoppant a történészek történésze is, Olcsvári Péter személyében. Kerekasztal beszélgetésünk alatt megtudtuk, hogyan alakult ki a szervezet, és azonbelül a hozzá tartozó programok. Persze a sok történelem melett, megtanulhattunk tökéletesen rókát varázsolni magunkból, illetve azt is hogy hogyan kell kipótolnunk tisztességesen tartozásainkat.
Az est hátralévő részében meghallgathattuk néhány testvérünk érdeklődési körét és arról szóló bemutatóikat, kicsit sem álmosan, teljes figyelemmel kísérve. Persze azután jöhetett is a jól kiérdemelt esti kikapcsolódásunk.
Vasárnap a testvérek apukájukat keresve ébredtek, aki viszont már kora reggel elment tejért, igyhát kénytelenek voltak önmagukra hagyatkozni. A székelyek a hajnali vonatuk indulásakor sajnos még húzták a lóbőrt, így sűrgős hívások árán, Csíkból érkezett szekerük a hazajutás érdekében. Magányos Farkasunkról kiderült, hogy a helyszín akárhol is van, az eredmény mindíg a leghosszabb út. Ám ez alkalommal nem kellett egyedül utaznia, hisz kolozsvári testvére, médiások médiása elkísérte útján, hogy azért mégse legyen olyan magányos. Ezen a hétvégén csodával határos módon a szatmáriak (kolozsváriaknak csak falusiak) értek haza leghamarabb, mint később kiderül. Ígyhát bátran kijelenthetjük, hogy a kivétel erősíti a szabályt…
-Somodi Kitti, Szotyori Petra, Sógor Dénes és Pintea Csongor szakácsok