…az út, hejj, hazafelé!

A három napos Médiakonferencia után hazautazás. Ezt a részét a dolognak általában rossznak, kényelmetlennek könyveljük el, pedig nem az. És ezt mi be is bizonyítottuk. Úgy kezdődött, hogy el kellett töltenünk valamivel az időt a vonat indulásáig. És jött,ami ilyenkor természetes: a kocsmázás. Két kocsma is egymásután. Aztán kellett volna indulnunk az állomásra de inkább felhívtunk egy netközelben lévő testvért, hogy nézze meg van-e későbbi vonat, amivel haza juthatunk. Került. Szóval még maradtunk egy-két órát. Ezalatt meg lehetett győzni a székely hadsereg(székelykeresztúriak,csíkszeredaiak és szentgyörgyiek) egyik századát, a csíkiakat, hogy jöjjenek velünk, azzal a vonattal amelyikkel mi utazunk. Igaz, hogy ez nekik elég nagy kitérő, de bevállalták. És így indult a bizonyítása annak hogy a hazafele út ugyanolyan része az egésznek, mint a képzések, vagy bulik.

Már ülünk is a vonaton. Nem kell sok, hogy a társaság egy része megéhezzen, és a felpakolt, kissé szétfolyt vendéglői kajának vandálmódon nekiugorjon. Meg is kell pakolni a hasakat, mert egy tíz-tizenegy órás utazás elé nézünk. Telnek a percek,tízpercek, órák, és fel sem tűnik. Nekifogunk activityzni. Kovászna megye (szentgyörgyiek) kontra Hargita megye (csíkiak és keresztúriak). Kicsit hangosan élvezzük ezt a játékot, így több ízben is le akarnak már szállítani a vonatról a szomszédvagonban ülő kalózbácsik. Persze erre nem kerül sor. Még két óra és otthon vagyunk (hajnali kétóra fele járunk). Éppen az élet értelme a téma. A beszélgetés végére kiderül, hogy az ilyen beszélgetéseknek értelme van, de eredménye nincs. Belealszunk a világmegváltó gondolatokba. Költenek, hogy a brasssói megálló következik. Szedelőzködés (közben észrevesszük, hogy a keresztúriak már nincsenek ott…nem emlékszünk mikor mentek el), leszállás és már csak egy köpés Szentgyörgyig és kettő Csíkszeredeáig.

A bizonyítás végére érve feloszlik a médiatali székely hadsrege,és többségünk alvással tölti a nap hátrelévő részét.

Írta: Julcsi

Fotó: Szabi