KÖDAK – Közéleti Diák és Ifjúsági Akadémia
„Előszó”
Idén ismét lehetőség adódott arra hogy különböző DT-k tagjai résztvegyenek egy újabb KÖDAK képzésen. Sajnálattal csak 12 emberke lehetett olyan szerencsés, hogy bejusson e ifjúsági vezetőképzőre. Mindenki először átélt avagy megélt egy egészen „szivatós” felvételit, de csak néhányan húztuk ki belőle magunkat. Bevallom, tényleg nem volt könnyű, főleg amikor úgy készitettek fel az emberek hogy „ez nehéz lesz”…No állj hozzá ehhez és ne izgulj.
Személyes tapasztalataim szerint az első része a felvételinek nem is volt olyan nehéz, de a második terembe lépve egy „asztaltorony” várt az ajtóban…szóval nemcsak, hogy alig lehetett bejutni, még magadtól is kellett rágyere, hogy a „torony” ajtaja egy szék volt melyet csupán arrébb kellett tegyél. Persze a próbálkozások száma végtelen volt. Egyesek asztal között jutottak át a terem másik felére, mások asztal alatt kúsztak át. A felvételiztetők egészen élvezhették ezt. Majd jöttek a kérdések.
Kérdezem én is tőled kedves blog olvasó
-Mi az USA fővárosa? (az ejtés a lényeges) Nev Jork vagy Nyú Jork?
De a jó öreg, szakállas méhecskés feladvány sem maradt el, illetve a „beszélj 3 percig..” (pl) az endoplazmatikus retikulumról kérés is meglétesült. Persze mindenki másról beszélt. Volt aki a tisztasági betét témát fejtegette…:) stb. De valakinél a tánc és a dalolás sem maradhatott ki.
Miután mindezt, plusz egy-két Gothe angol avagy német nyelven folyó verselemzést végig beszéltünk, vége volt a felvételinek. Immár csak az „eredményhirdetés” következett, melyet néhány napra, a felvételire kaptunk meg. Sokan nem kerültek be a kis csoportunkba, de ez nem bukásnak számit, hanem annak hogy igenis kipróbálta magát mindenki és innen kezdve, tudjuk, hogy mit kell fejleszteni, vagyis hogy mi’k a hiányosságaink.
Én gratulálok mindenkinek, aki részt vett a felvételin!
Viszont tovább folytatván a témát eljött az első hétvége, melyről Takács Dániel a károlyi DT egyik szorgoskodó tagja irt.
Az első KÖDAK-hétvége (2010. október 1-3)
Október elsején egy hosszas utazás után megérkeztünk az első KÖDAK-hétvége helyszínére, Barátkára. Nagyon kedves fogadtatásban volt részünk, a terep a társaság nagy részének ismerős volt, mivel a XVI. DÖKSZAB is itt volt megtartva. Ezzel együtt a barátkai környezet utánozhatatlanul kellemes.
Nem sokkal megérkezésünk után elkezdődött a megnyitó, és egyben a bevezető program is. Csapatépítéssel telt el az első délután. Ezen belül megbeszéltük a belső szabályzatot, beszéltünk a motiváció fogalmáról, ezek tényezőiről, az ideális elnökről. Beszéltünk a KÖDAK-kal kapcsolatos elvárásainkról, félelmeinkről és arról, hogy mi-mint résztvevők- mit adunk az idei Akadémia sikerességéhez. Egyperces üzenetet fogalmaztunk meg hagyatékul a világnak, és játszottunk egy nagyon érdekes csapatformáló játékot: mindannyian fölálltunk egy plédre, majd, anélkül hogy leszállnánk róla, meg kellett fordítani azt. Vacsora után felmentünk a szálláshelyünkre és tartottunk egy kellemes beszélgetést, folytattuk az ismerkedést, néha személyes témákról is szó esett. Táncoltunk, zenét hallgattunk és nem utolsó sorban aludtunk.
Elérkezett a második nap. Egy frissítő reggeli után belevetettük magunkat a szervezeti menedzsment rejtelmeibe. Györfy Lehel és társa, Szász Levente tartottak egy igen érdekes előadást ebben a témában. Szó esett a menedzsment fogalmáról, egy menedzser feladatköréről, az időgazdálkodásról, a vezetők szerepéről-időgazdálkodásáról, fordított menedzsmentről, tisztáztuk mit is takar a „majom”, elolvastunk három összefüggő esettanulmányt, ezeket elemeztük közösen, beszéltünk a munkamegosztásról, hatáskörmegosztásról, koordinációs mechanizmusokról. Részt vettünk egy élvezetes játékban, mely a szervezet-menedzselés gyakorlatba ültetéséről szólt. Mindannyian alapítottunk egy vállalatot, mely halászattal foglalkozik. A játék nyertese az volt, akinek a tíz év leforgása után a legtöbb nyeresége származott a vállalkozásból. A vacsora után kielemeztünk egy negyedik esettanulmányt, amely egy érdekes elnökválasztásról szólt. Közösen megvitattuk, hogy milyen választási módszer lenne a legideálisabb ebben az esetben. Ezt követően kaptunk egy házi feladatot is, melyet október 14-ig kell elküldenünk. A házi feladat megvitatása után sor került egy „forró szél fúj azokra…” nevezetű játékra, melyből sok részlet kiderült egymásról: néhányan szeretik a HELLO KITTY-t, ketten részt vettek Guiness-rekordkísérletben, sokan szeretnek olvasni, és a legnagyobb örömhír az volt, hogy kevesen szívnak az igen káros hatású cigarettából. A második este már sokkal felszabadultabban telt, éneklésbe torkollott, és a fáradtság miatt hamarabb elaludtunk, mint péntek éjjel.
A harmadik nap reggelije után pakolás következett, elbúcsúztunk egymástól a mihamarabbi viszontlátás reményében, és elválltak útjaink; mindenki hazafelé vette az irányt a leghamarabbi vonattal.
Üdv mindenkinek: Zsófi