Családunk csütörtökön érkezett az utolsó és egyben a második hosszabb hétvégére. Közös beszélgetéssel kezdtük a programot, ahol mindenki beszámolt mindennapjairól az utolsó találkozás óta. Megleptük egyetlen drága jó apánkat is, hogy megköszönjük neki odaadását és szeretetét, mindenki egy apró kis tárggyal készült számára. Ezek után következett az utolsó vacsora első felvonása, ami meglepetésünkre most nem borsó volt, desszertként pedig Zselykénket köszöntöttük fel.
Miután mindenki jóllakott, szép lassan feküdtünk volna le aludni, de drága Laci kitalálta, hogy az összes lécet ellopja néhány ágyból, aztán jó ízűen kacagott mindenkin, aki matracostól lezuhant a földre.
Péntek reggel szétoszlott a társaság alvás szempontjából: volt aki reggeliig aludt, más körbenézett nagyadorjáni helyszínünkön, de olyan is akadt, aki a reggeli futást választotta (ugye Dani és Tas…). De nem is töltöttünk túl sok időt reggelinél, hiszen kezdődtek a bemutatók, immár utoljára. Boldizsár, Virág és Áron bemutatóin hallhattunk érdekességeket az európai identitásválságról, hírhedt sorozatgyilkosokról, valamint a politikai eszmerendszerekről is.
Épp mikor kezdődhetett volna Tas bemutatója, befutott a képzőnk, így azt picit napolni kellett. Bukur Tamás képzése okkal nevezhető az egyik leginteraktívabb előadásunknak. Miután számos információt megtudtunk a poltikai eszmékről, és a politika felépítéséről, lehetősége adódott mindenkinek, hogy felmérje a saját politikai beállítottságát (kiderült több a kommunista, mint hittük). Egy gyors, de annál jobban eső ebédszünet után folytattuk is a foglalkozást.
Ezúttal egy szerepjátékban kellett részt vegyünk, ahol gazdagokra, szegényekre és középosztályúakra oszlottunk, hogy ezáltal tanuljunk valami újat a társadalmi berendezkedésről. A játék valóban izgalmas volt, folyamatosan cserélődtek a helyek (khmm khmm Bibza), történtek a drámák, és még egy állampuccs is kialakult a vezetőség ellen. Egy gyors összegzés után véget is ért a képzés, és mindenki futhatott a friss levegőre. Végül nagy nehezen Tas bemutatója is sorra került, aminek témája a magyar rapkultúra volt, és még egy rövid dalszövegértelmezés is belefért. Ezután gyorsan kézbe is kaptuk a vacsorát, és indulhattunk egy esti lezáró közös beszélgetésre.
Szombat reggel nagy motiváltsággal kezdtük a programokat, mellékesen ez volt az utolsó teljes közös napunk, amit együtt tölthettünk. Meghallgattuk pár társunk megható mérföldkövét, és még egy képzésre is sor került Románia oktatási rendszeréről, Péter Kinga által tartva. Itt mélyebb rálátást nyerhettünk a valós problémákra a jelenlegi rendszerben, illetve megérthettük a teljes felépítését. Konkrét számadatok kísérték a bemutató témáit, ami sokszor meghökkentő reakciót váltott ki belőlünk.
Ezután eljött az ebéd, mindenki éhesen ült le az asztalokhoz. Az ebédet követően folytattuk az elmaradt mérföldköveket, amelyek során teljes mértékben megismerhettük egymást. Ezek alatt az elnökség is megérkezett hétvégi otthonunkba. Izgatottan köszöntöttük őket és már alig vártuk, hogy velük is időt tölthessünk. A vacsorát követően sor került a mindenki által rettegve emlegetett KÖDAK vizsgára. Még akkor sem akartuk elhinni, hogy ilyen egyáltalán létezik, amikor elkezdődött a nagy megmérettetés. KÖDAK-os létünk legizzasztóbb egy órája után beszélgettünk az elnökséggel jövőbeli terveinkről és kétségeinkről.
A vasárnap reggel mindenki számára nehéz volt, mivel az utolsó olyan mozzanata volt az öt hetes kalandnak, amikor együtt voltunk. Voltak, akik hamarabb búcsút intettek a nagyadorjáni háznak, de voltak olyanok is, akiknek hosszú búcsúzkodás után is nehéz szívvel kellett beletörődniük, hogy vége a rutinszerűen megszokott találkozásoknak, viszont már akkor tudtuk, hogy ez csak a történetünk előszavának zárlata, a java csak most kezdődik.
Imre Tas, László Boglárka, Mátyási Péter, Szűcs Virág