Milyen rég is hallottunk egymásról. 😀 Múlt táborunk óta (Neumann tábor) csak egy Félszigetnyi szuszt vettünk és természetesen folytatjuk, mint az igazi aktivisták életmódját egy újabb, komplex, fantasztikus rendezvénnyel: aaaa DÖKSZAB-bal!
Nos, aki még nem hallott erről (irgum-burgum) annak annyit hogy :
1.Ide egyszer jöhetsz el!
2. Nagyon nagyon jól szórakozol!
3. Rengeteget tapasztalsz és fejlődsz!
4. Felbecsülhetetlen emberi kapcsolataid lesznek!
5. Az itteni képzési anyagok, programösszeállítás, társaság és légkör messzemenően egyedi és különleges!
Szóval, igen, irigyelhetsz!
No, de, hogy engeszteljem ki azokat akik nincsenek itt, viszont minden vágyuk lett volna az ittlét, illetve azokat akik kicsit is kíváncsiak a DÖKSZABra, azoknak írok újra mindennap néhány sort és mutogatok képeket.
Jöhet a tegnap!
Az első nap is eltelt. Mik történtek? Hm. Megjött mindenki, lecuccolt, kifeszítette az sátrát, használták kicsit a kommunikációs kézségeiket, majd a lábukat is, majd a kezüket is (merthogy beregisztráltak), s aztán játszodtunk. Természetesen fancy megnyitónk is volt! Ott beszélt a kedves főszervezőbácsi Könczei Árpád, majd bemutatásra került a MAKET és a MAKOSZ, illetve a bájos szakmai vezető nénink is beszélt Dulău Diana, alias Daya, a táborról, szabályokról, programról és elmondta hogy ő a Mumus.
Ezután következett egy pár ismerkedős játék s véééégre végre jöttek a csoportmunkák. Mindenkit felosztottak csoportokra s elmehetett a saját kis birodalmába, a csoportjához.
Este voltak a csoportok bemutatói. Mindenki kis előadással bemutatta a heti DTjét utána pedig játszottunk egy közöset! Mindenki párt kellett találjon magának. Valaki közös lábméret alapján vagy közös dalszöveg, anyajegy alapján. Miután megtalálták egymást, egymás ellen kellett versenyezzenek. Itt válaszhattak a keksztöröny a homlokon, cukorka válogatás, pohár lefujás az asztalról lufival és még sok más közül 😛
A nap nagyon kellemesen telt. Este mindenki visszament a táborhlyre. Nagyon hangulatos volt, mert csillagos volt az ég és fényes a hold. Az utolsó beszélgetések is megtörténtek, dehát a fáradság és a tudatosság erősebb volt. J