Az öltönyök újra vállfán lógnak, s talán a magassarkú cipők okozta súlyos lábsérülések is gyógyulóban vannak már.
Egy hete pedig még együtt táncoltunk, mulattunk a MAKOSZ bálon.
Rég gyűlt össze Kolozsváron ennyi ifjú meg már vénülő félben levő makoszos, mint a múlt hétvégén.
Nem csak báloztunk, hanem vicceskedtünk, szivattunk, sírtunk, izgultunk is. Igen, kedves Olvasó, a KÖDAK felvételiről van szó. Szombat délelőtt ugyanis a Báthory István Elméleti Líceumban megmérettetett egy friss és lelkes csapat, amiből kivált a legújabb KÖDAK-generáció. (Hip-hip hurrá, sok puszi, szeretet!)
A felvételi okozta sokk és izgalom után este egyesek már egyetemista makoszozók lakásán, a többiek meg az Apáczai tornatermében készülődtek a nap, a hétvége, na meg az elmúlt 25 év fénypontjára, a szülinapi MAKOSZ bálra.
7 órától egyre hangosabb lett a cipősarkaktól visszhangzó Agape lépcsőháza. Régi és új arcok, csinos ruhák, elegáns csokornyakkendők.
Egy vagy két pohár pezsgővel is koccintottunk, majd lassan elkövetkezett az ünnepélyes megnyitó és beszédek ideje. Felszólalt Buryán Tünde főnökasszony, Székely Tünde, a Romániai Magyar Doktoranduszok Szövetségének (RODOSZ) elnöke, Geréd Imre, az RMDSZ Ifjúsági főosztályának ügyvezető alelnöke, Antal Géza, a Magyar Ifjúsági Értekezlet elnökségi tagja, Széll Lőrinc, a Hunyad megyei DJST elnöke. Rajtuk kívül elfogadta a meghívást és köszöntötte a bálozókat Constantin-Alexandru Manda, a Konstancai Diákok Egyesületének elnöke és Musat Vladian, a Kolozsvári Diáktanács (román diáktanács) elnöke.
Az est folyamán díjakat is osztott a MAKOSZ. A legtöbb embert megmozgató rendezvény díját a sepsiszentgyörgyi Mikes Kelemen Elméleti Líceum Diáktanácsa kapta, a legjobb plakátért járó oklevelet a marosvásárhelyi Bolyai Diák Szövetség vette át, a legötletesebbnek meg a Temesvári Diákönkormányzat rendezvénye bizonyult.
Aztán a szervezők azt mondták, hogy ne legyen… legyen tánc! S lett is.
Beszélgettünk, mulattunk, fensziztünk. (Ha a magyar nyelvben ilyen szó nem létezik, Takács Dani majd feltalálja.)
S ha már szülinap…
A napokban elgondolkodtam, hogy mitől értékes számomra minden MAKOSZ-rendezvény. A válasz hamar világossá vált: a sok őszinte, jóleső ölelés miatt.
Biztos vagyok benne, hogy ezzel az érzéssel nem vagyok egyedül.
🙂
Talán ettől volt különleges ez a bál, hiszen a szülinapolás mellett, a találkozás ünnepe is volt.
Így huszonöt év távlatában meg megkockáztatnám azt mondani, hogy a MAKOSZ lényege pontosan ez. Vagyis hogy olyan embereket hozzon össze és tartson egyben, akik minden eseményen boldog mosollyal fonják karjaikat egymás köré.
*awww*
Köszönjük, MAKOSZ!
… és boldog szülinapot!
(Neked meg Buryán Tündének is. :*)
Rita