Kedves Lecsóra éhes Olvasó!
Azt a parancsot kaptam, hogy próbálkozzak meg a lehetetlennel, azaz próbáljalak meggyőzni arról, hogy a DÖKSZAB egy felejthetetlen élmény lesz és, hogy csiholjak némi hangulatot. De ezzel CSAK három baj van. Egy: nem vagyok Tom Cruise, hogy végre hajtsam a Mission Impossible következő részét.
.
Kettő: csipkebokor vessző. És végül három: tudomásom szerint, a leghatásosabb módszer valakinek a megyőzéséhez, az az illető pénztárcáján keresztül vezető út. Lenne. De sajnos nekem ehhez mostanság nincs elég eladandó vesém készleten. Szóóóóval mást ötlöttem ki. Pontosabban azt, hogy elmesélem Ipsz Ilonka dökosztikus történetét. Hogy miért? Olvasd tovább és derítsd ki magad!
Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás-tengeren túl, a Kristálycukor-hegy felett áthidaló szivárvány egyik aljában, élt egy egyszerű parasztleány, aki elhatározta, hogy világgá megy és kalandot keres. Felkapta a hamuba sült pogácsát és útnak indult. 12 perc és 36 másodperc kemény gyaloglás után egy villához ért. Gondolta megpihen ennyi fáradtság után, de az ajtót zárva találta. Ekkor az ajtón megpillantott egy hirdetést. Jelentkezőket kerestek a kastélyban rekedt hercegnő megmentésére, amit az ½-ed fejű sárkány őrzött. Mivel már elege volt abból, hogy a princessákat mindig a daliás szőke herceg menti meg, így feministaként a kezébe vette a dolgokat. Ilus elindult hát a kastélyhoz, hogy végrehajtsa az igen bonyolult mentőakciót. Ahhoz, hogy eljusson oda, egy hullámvasútra kellett felüljön. Az igencsak rázós út után, meglátta a toronyban tartózkodó hercegkisasszonyt, kinek szeme, mint a kék óceán, arca, mint a fehér hó, a haja meg olyan, mint Halley Berry-nek az X-men 3-ban. Lassan és körültekintően odaballagott a kapuhoz. Már felkészült arra, hogy átmászik rajta, de meglátta a csengőt, így módosan becsengetett. Az egyszercsak kinyílt és besétálhatott rajta. A lány szobájának ajtaja előtt össze futott a félelmetes sárkánnyal. A harc elkerülhetetlennek tűnt. Aztán amikor látta, hogy amaz a reggeli kávéját szürcsölgeti és a Dögszag nevű újságot olvassa köntösében és házipapucsában, akkor minden bátorságát összeszedve reszkető hangon megszólalt:
-Mr. Sü’! A csodálatos királyleányt jöttem megmenteni!
-Előbb látni szeretném kérvényeket – felelte az ½-ed fejű sárkány unottan
-Milyen kérvényeket?
-Ahhoz, hogy elvihesd innen őt, ahhoz szükséged lesz előbb kérvényekre a rendőrségtől, a tűzoltóságtól. Továbbá szükségeltetik orvosi igazolásra és engedélyre a polgármestertől. Ja és ne felejtsd el a személyidet sem hozni!
A mi hős Ipsz Ilonkánk ekkor felelősségteljes személyiségének megfelelően, nekifogott gyöngybetűkkel és kékszínű golyóstollal megírni a kérvényeket, hogy megszerezhesse a szükséges dokumentumokat, azok által pedig a hercegnőt. Nem volt könnyű dolga, ugyanis ezek megszerzéséhez nemcsak tűzön-vízen kellett átkelnie, de sok képzésen is részt kellett vegyen, de végül legyűrte az akadályokat és sikerült az okmányokkal teli doszár ellenébe kiváltsa a toronyban tartózkodó herceg kisasszonyt. Sokszor álmodozott erről a pillanatról. Hálájából a királykisasszony elárulta a mi Ykánknak a hosszú élet titkát, amit unalmában rímekbe is szedett:
Mi az? Csupa móka s fun,*(olvasd fan, mert csak így rímel- na most olvasd újra zárójelest részt kihagyva)*
Teli s teli kaland,
Jársz és látsz,
Ha elindulsz, innen nincs kiút
Egy olyan hely, hová újból visszavágysz
Megéri?
Bár te is tudod mi erre a válasz,
Itt az idő, hogy válassz!
Dökszab vagy nem dökszab,
Ez itt a kérdés!
Mire vársz, tudom hogy hezitálsz
Dönts okosan, ne hibázz.
Elmondom most én neked,
tavaly mire gondoltam,
mielőtt eme döntést megfontoltam.
Sok az ember,
hosszú az az egy hét,
Mit fogok csinálni,
mi a fenét?
Viszont kellemesen csalódtam,
Arcokat ta(g)goltam
Ez az igazi szociál(is)
Nem leszel itt antiszociál(is)
Izgalom: on,
Távol a hon,
jobb ha mindent beleadsz, ez az ami megszab,
mert mindenkinek megmarad a DÖKSZAB!
A félelmet nem ismerő Ilusunk, akiben főszereplő vér csörgedezett, megfogadta a hercegnő tanácsát és elment DÖKSZAB-ra. Ott még sok nehézséggel kellett megküzdjön, de az ország minden tájáról érkezett, újonnan szerzett barátai segítségével nem volt olyan akadály, ami megállíthatta volna. Amikor a princessza mondta, hogy ez a hely telis tele van közvetlen emberkékkel, nem is gondolta volna, hogy ennyire, ugyanis mindenki szeretett mindenkit és bárkivel hosszasan eltudott beszélgetni. Ezáltal nemcsak örökre szóló barátokat kapott, de annyi szlenget szedett össze, hogy a mondanivalóját bármikor úgy megtudta csavarni, mint rotációs kapa a gilisztát. Nagyon hamar rájött, hogy a DÖKSZAB az a tábor, ahol az ember csak önmaga lehet és senki más. A sok képzés, tanulás mellett zseniális programok voltak. Úgy ahogy volt minden überatompöpec volt.
Utólag, mint kiderült, élete legjobb döntése volt, hogy elment oda. A hely, az események és az emberek olyan mély nyomot hagytak Ilonkában, hogy a mai napig nem tudja elfelejteni. De nem is akarja! Azóta is boldogan éldegél a szivárvány alatti kunyhójában, ahova azóta befogadott egy kurtafarkú malacot is.
Most biztosan azt várod, hogy zárjam le a mesét a tipikus „Itt a vége fuss el véle” zárással. Nos erre hiába vársz, hiszen még koránt sincs vége. A DÖKSZAB most kezdődik, és a történet veled fog folyatódni!
@papírmalac és a sok jóravaló koszos-makoszos közreműködése