-kezdetek-
Ééééés igen. Október 7-én kezdetét vette az idei év első fergeteges KÖDAK hétvégéje, Csíkország fagyos leplei alatt.
Nade, kezdjünk mindent az elején, azaz a vásárhelyi nagyállomáson, kb. 10:40-kor, amikor El Papi nyolc darab csemetéjével útnak indult Csíksomlyó felé, hogy „családi hétvégén” vehessenek részt, a másik nyolc kópéval, akik szétszórva élnek Románia területén.
A még kimondani/leírni is fájdalmas mennyiségű vonatozás után sikerült mindenkinek könnyes búcsút venni a CFR szolgáltatásaitól, végre valaháva megérkezvén ideiglenes bázisunkhoz.
Esténk, illetve éjszakánk nagy részét ismerkedéssel töltöttük, valamint a protokoll-est keretein belül egetrengető súlyú témákat boncolgattunk, mint például: ha túlélnénk a világvégét képesek volnánk-e egyedül mindezt átvészelni… (vagy valami ilyensmi).
Bár a szombat reggelünk picit fáradtan indult, a kávégép molesztálása illetve az arculattervezés képzés során sikerült felélednünk.
A délután folyamán építettünk csapatot, azaz kézenfogva megpróbáltuk egymást áthajigálni egy szkócs-villanypásztor fölött, kisebb-nagyobb sikerrel… Ugyanakkor megtapasztalhattuk milyen: szegénynek, gazdagnak, illetve középosztálybelinek lenni. Röviden vázolom: gazdagság egyenlő ingyen kávé, szegénység egyenlő éljen a nyomor!, valamint középosztály egyenlő jó nagy szívás.
Nem tűrtük sokáig a gazdag réteg zsarnokoskodását, véget is vetve ennek egy parasztfelkelés segítségével.
Utolsó lépésként pedig bejártuk egymás mérföldköveit, egészen addig, míg vásárhelyi gárdánk hajnali négy körül hazatérni kényszerült. Hogy a többiek mit csináltak ezután? Örök titok marad… (valószínüleg takarítottak utánunk, haha)
Találkozunk 21-én, Marosvásárhelyen!
@szenix