Foghíjas lesz a mai beszámoló … 12-kor keltünk. A résztvevők már a képzettség felé haladó rögös utat járták, mire a Colgate a fogainkat érintette. Nyüzsgő hangyabollyá változott az udvar, míg a szorgos alattvalók a délutáni programokat készítették elő, addig a királynő, azaz Tamás, a teraszon ülve, buzgó próbálkozások sorozatával igyekezett kordában tartani az eseményeket.
Miközben a csapatok egyre inkább összeszoknak, a csopvezek is büszke szülőnek érezhetik magukat. Most egy pillanatra megszakítjuk beszámolónkat. Egy óra negyvenöt perc van. Hálózsákba kuporodva, a szabad ég alatt, lefagyott ujjakkal próbáljuk papírra vetni gondolatainkat a nap történéseiről, miközben Bokor Zalán, a korábban már említett csoportvezetői büszkeséggel vonul át az udvaron. Mindezt egy szál boxerben teszi. Velünk van a baj?
Na de hol is tartottunk? Ó igen, a Dökopoly! A játék fél 7-kor kezdődött, komoly fejtörést okozva mind a szervezőknek, mind a résztvevőknek. Az idei téma a vadnyugat volt. A spagetti-westernek végső párbajjelenetét idéző izgalom hangulata telepedett meg köztünk. A játékosok kalandos utazásuk közben párbajoztak, banditákba botlottak és seriffek intő kezei alatt vonultak börtönbe. Ám a játékosokat semmi sem tántoríthatta el végső céljuktól, hogy több ezer DÖKkel a zsebükben vonuljanak vissza immáron berendezett DT termükbe.
Egyesek szendvicset majszolva, mások meztelen felsőtesttel próbálták venni az akadályokat, miközben a szervezők humorosabbnál-humorosabb feladatokkal próbálták izgalmassá tenni a játékot.
És hogy mi lett a végeredmény? Éjfélre egy ezrednyi zombi vonult el szobájába … és a résztvevők is elmentek lefeküdni. Holnap újabb nehéz nap vár rájuk, mi pedig minden részletéről beszámolunk, már ha sikerül azelőtt felkelnünk, mielőtt a Nap lenyugszik az örök vadászmezők mögött.
#day3
Kuka & Barbeque