Könnyes szemekkel pötyögöm idei, utolsó DÖKSZAB beszámolónkat. Hiába a sok fáradtság, kialvatlan ember, ihatatlan kávé, kis adagnyi vacsora vagy reggelig tartó cikkírás, úgyis ez a nyár legjobb hete.
Kezdjük inkább az elején. Péntek van, utolsó nap. A szokásos kenyér – vaj – szalámi helyett, ma reggel egy fennséges tojásrántotta várta táborozóinkat. Megadtuk a módját a végére..
Szomorkás hangulat ült a résztvevők vállára, amikor is búcsút kellett venniük Nomitól és Rajmitól, a két képzőnktől, akik a hét minden napján mosolyukkal aranyozták be a völgyet.
A csapatok csoportmunka alatt készültek a tábor utolsó programjára, ahol még pontot lehetett szerezni, ami nem más volt, mint a tábori színpad. A feladat így hangzott: „Készítsetek egy kis előadást, mit is jelentett nektek a DÖKSZAB, valamint lip sync – eljetek egy általatok kiválasztott videót.”
Volt ám humor bőven az este folyamán, köszönhetően a paródiáknak. A társaság hangos nevetése csengte be a Tündér Ilona udvarát, mit sem törődve a hideggel, meg a késői órával. Megható pillanat következett. Mindenki egy – egy gyertyával a kezében sétált fel – alá, megkeresve azokat akiktől kaptak, akiknek adtak, illetve akikhez közelebb kerültek a hét folyamán. Peregtek a könnyek, senki sem fogta vissza magát.
Ezután következett Bukur Tamás záróbeszéde, az emléklapok, illetve oklevelek kiosztása és a legvégén egy kis közös szórakozás.
Köszönjük ezt a hetet a szervezőknek, képzőknek, csoportvezetőknek, médiásoknak és végül, de nem utolsó sorban a résztvevőknek. Jövőre ismét jelentkezünk… addig is log out. *klikk*
