–avagy a MAKOSZ-os élet (kézzelfogható) krémje-
Izabella naplója- Második rész
In medias res, vagy mi a szösz, de el kell, hogy mondjam, hogy a legjobb a második hétvégében az, hogy ez nem az első. Itt már nem ismerkedni megyünk, hanem tovább építeni a csapatot és ez lényeges különbség.
És, hogy hogyan is építkeztünk a vásárhelyi hétvégén? Hát, először is, már nem magunkat mutattuk be, hanem egymást.
Együtt tanultunk a pénzügyekről, képzés végén pedig házicsokival (legjobbajándékforevör) a kezünkben hallgattuk meg a képzőnk, Kovács Barna útbaigazítását. Hogy hasznos volt-e, az nem is kérdés.
Aztán, még céget is vezettünk és közös nevezőre jutottunk a fenntarthatósággal kapcsolatban (még akkor is, ha a maffia már a KÖDAK hétvégén is tevékenykedett).
Azért abban egyetért mindenki, hogy az este fénypontja a torta volt és a fényes elmék, amelyek kitalálták, hogy azt kézzel is meg lehet enni. Elvégre az higiénikus, ha már egyszer nem koszosak vagyunk, csak MAKOSZ-osak.
De talán, ami a legjobban jellemezte a hétvégét, az volt, hogy már nem beszéltem annyit. Beszéltek a többiek helyettem (is).
Köszönjük a Bethlen Gábor Alapnak, hogy ez is összejött, jelentkezünk még infókkal a következő hétvégékről is!
Addig is figyeljétek az oldalaink, lesznek ott még fincsiségek.
@peterkati
(@Tuta)