A XXIV. Diákönkormányzati Szabadegyetem felét magunk mögött tudva már biztosak lehetünk néhány dologban. Ilyen például, hogy a reggeli, bárhogy is szeretnénk, nem lesz jobb sohase és hogy nem Lecsó a Lecsó, ha nincs benne legalább egy megjegyzés a konyhásnénik által produkált mennyei fogásokra. Ugyanakkor biztosak lehetünk abban is, hogy a reggeli felkelés nem lesz könnyebb sohasem, de megéri, mert minden nap tartogat valami finomságot (félreértés ne essék, itt az élményekre gondolunk).
A mai nap egyik fogása a vitakör volt, ahol a résztvevők több témában is érvelhettek az álláspontjuk mellett. Terítékre került a szavazati jog korlátozása, a magyar-roma különbségek és hasonlóságok, de az is felvetődött kérdésként, hogy a városiak vagy a vidékiek járulnak-e hozzá jobban a társadalom fejlődéséhez, illetve hogy legalizálni kellene-e a marihuánát Romániában, avagy sem.
Elkészült végre a nagy dökszabos csoportkép is. A procedúráról csak annyit, hogy egyre inkább értelmet nyer a DökSzab látástól vakulásig kifejezés (aki nem lett volna jelen az ominózus esetnél, azzal föltétlen közölnünk kell, hogy természetesen a nappal szembehunyorgó százakárhány ember lett lencsevégre kapva).
Délután aztán, ahogy azt Rajmi ajánlotta nekik, bekoszolták magukat a résztvevők. A sport játékok igazán kihozták mindenkiből a versenyszellemet, ugyanis megtalálhatóak voltak a fák tetején, vagy a ház alatt, a fűfoltok és az esések pedig senkinek nem tudták kedvét szegni. A csoportvezetőket és a szervezőket sem kell félteni, zengett a tábor a szurkolástól.
A sok kiabálás után azt várná az ember, hogy lecsendesednek egy kicsit a kedélyek, de itt egyáltalán nem ez történt. Az érdekképviselet tréningesek ajándékát, a már-már mannaszámba menő almákat elfogyasztva a vitaminnal feltöltődőtt dökszabosok ismét megörvendeztették magukat egy spontán közös tánccal.
Az egésznapos pörgés-forgás után már csak egy feladat van hátra a mai napból: a csapatok arculati anyagainak elkészítése.
Ha kíváncsiak vagytok, milyen finomságokat tartogat még az idei DökSzab, ne féljetek be(ma)koszolni Ti se kezetek-szemetek és figyeljétek továbbra is a beszámolókat!
@peterkati