Az I. MKT lefolyását vizsgáljuk meg egy kicsit más szemszögből is, higyjétek el megéri. (A makosz.ro-n olvashattok arról mi is történt a három nap alatt.)
Igaz, parlamentlátogatással kezdtünk, de ez nyiiilván nem történhetett meg problémák nélkül. Nagy város ez a Bukarest, erre jöttünk rá, ahogy leszálltunk a vonatról. A parlament elé pontosan kellett (volna) érkezni, személyivel és csomagok nélkül. Bezzeg a MAKOSZ! Eszünk ágában sem volt semmi rosszat csinálni, mégis késtek az Uber-ek (mert a taxisok lelkiismeretesen megmutatják az egész várost a naív túristáknak), begurultak a bőröndök (mintha terrortámadásra készülnénk), és mindezek tetejébe rossz bejáratnál akartuk kezdeni az inváziót. Minden probléma kibogozása és megoldása után (mert közösen mindent is megoldunk!) megnézhettük a világ egyik legnagyobb alappal rendelkező épületét (kb. 1%-át).
Miután hosszas kocsikázások és pénztárca ürítések után sikerült mindenkinek visszaérnie az Ady-ba meghallgathattuk azt, hogy ez az egyetlen MAKOSZ rendezvény ami Bukarestben zajlott, és bármikor várnak minket vissza, sook-sok szeretettel (tippek a jövő generációinak, tényleg nagyon kedvesek az Adysok). Az esti játékokat követően menekültünk lefeküdni, mert a Kongresszusból kiindulva mindenki tisztában volt azzal, hogy az MKT sem fog csak úgy elröpülni.
Reggel kezdetét vette a gyűlés. Az ezt megelőző reggeli során derült fény a tényre, hogy az egész iskolaközösség értünk dolgozik, gyerekektől a szülőkig mindenki a MAKOSZ-os gyomrok megtöltésére törekedett. Nem tudunk eléggé hálásak lenni! (ha az olvasó esetleg megunná a hálálkodást, akkor nem méltó arra, hogy tovább olvassa a beszámolót, hiszen nem lenne amit olvasni ezen csodás emberek nélkül)
A szünetek sem telhettek események nélkül, a két lelkes kolozsvári ülésvezető megcsillogtatta irodalmi műveltségét, és AK26, Lil G, BSW (és további nemzeti kincsek) szövegeket szavaltak a tisztelt publikumnak.
Az MKT-nak is megvoltak azon részei amelyek már idegpróbálóak voltak a többségnek (kb. 97%-nak, a maradék 3% gyakorlott emberkínzókból áll), de a MAKOSZ-os közösség sikeresen túlvészelte ezt a próbatételt is, házigazdáink bármely időpontban készek voltak almával, süteménnyel, teával és kávéval serkenteni a diákságot.
Sokan terveztek repülővel érkezni és hazautazni, de hűek maradtunk önmagunkhoz és a hosszas vonaút mellett maradtunk (esetenként le is késtük ezt).
Végezetül azt szeretném elmondani, hogy nagyon tetszett! Jegyezzük meg ezt a rendezvényt, mert ki tudja mit tartogat számunkra a jövő!
