Lehetséges, hogy a székely lányok mély benyomást tettek az idei Ködak generációra, hiszen a harmadik hétvégénk nem máshol, mint Székelyföldön kapott helyet. A tesók Sepsiszentgyörgyöt vették célba ez alkalommal. Bár egyeseknek igencsak sok időbe és energiába fájt célba érni, mégis örömteli arcokkal érkezett mindenki a helyszínre. Szállásunkon már várt nagy(BACONI)bácsink, aki szívesen vezetett körbe minket édes, barátságos otthonában.
A luxus lakosztályok elfoglalása után következhetett is az újabb élménybeszámoló, személyes beszélgetés a tesók között, ami ismét nagyon családias hangulatban telt. A beszélgetés mellett sorra került néhány szorgos olajbogyó prezentációja is, amit nagyon ügyesen, és kreatívan mutattak be a többieknek.
A jól kiérdemelt vacsora után, jöhetett egy kis ünneplés, ugyanis két testvérünk felett elszállt ismételten egy év, így muszáj volt becsülettel felköszöntenünk őket egy igazán finom torta kíséretében. Mindezt megfűszereztük egy jó kis repülőkatasztrófával a sivatagban.
Több órányi megbeszélés után, végre valahára meggyőztük tesónkat, hogy ne induljon el egyedül az ismeretlen sivatagba, hisz a túrázgatás nem a megfelelő időpont. Talán a legfőbb érvek, amik erről meggyőzték őt, az elmés kolozsvári testvérünk példazatai voltak, amelyeket mai napig szívünkben őrzünk útmutató gyanánt. Ilyen hasznos leckékkel zárult hát a péntek éjszakánk.
Másnap reggel kicsit álmosan, de annál nagyobb lendülettel ébresztette apuka az alvó gyerkőceit. Rögtön reggeli után kezdetét vette első képzésünk, amelyet Incze Gáspár tartott. A képzés során alkalmunk volt belelátni egy igazán jó, eredményes vita alapjaiba. Arról is elbeszélgethettünk, hogy hogyan tudunk eredményesen vitázni, vagy éppenséggel vitát nyerni.
Következő vendégünk Petki Milán volt, aki különleges tanácsokkal látott el minket. Betekintést nyerhettünk a jó arculat és népszerüsítés titkába, illetve egy workshop keretén belül magunkat is kipróbálhattuk ezen a téren. Természetesen időközben a várva várt ebéd is megérkezett.
A délután hátralévő részében felkerekedtünk mérföldköveket elérni, amiket elsőként apunkánk ért el. Ezzel el is telt a napunk, hiszen hosszú utat kellett bejárnunk, de minél hosszabb volt, természetesen annál tartalmasabb. Bátran kijelenthetjük, hogy egyre szorosabbá és szorosabbá válik a kötelék a kis családunk között.
Az esti pihenés alapja a halloweeni hangulat volt, így mindenki csinos jelmezt öltött magára. Így vágtunk neki az éjszakai kikapcsolódásunknak.
A vasárnap érdekesen telt, hiszen mindenki nagyon korán útnak indult hazája felé. Első búcsúnkat magányos Farkasunktól vettük, aki már éjjelek éjjelén, hajnalok hajnalán nekivágott hosszú útjának. A többi tesó alig-alig ébredezve, sietve indult meg az állomásra, székely szekereket hívva segítségül. Mindenki álmosan és fáradtan indult útjára, kivéve egy székely őshonos tesót, aki mindeközben az igazak álmát aludta. Lehetett is irigyelni, hiszen ő a többiekhez képest csak a szomszéd faluig kellett elinduljon szekerével.
Csodával határos módon az aradi Farkasunk sokkal hamarabb ért haza mint a buzgó kolozsvári és vásárhelyi tesók, így ismét állíthatjuk, hogy kivételek igenis léteznek. A szatmáriak, egy ilyen út után, pedig csak annyit üzennek az olvasóknak, hogy: if(Ködak hétvége==Székelyföld) cin>>székelybuletinanyakkörülirészekre
-Somodi Kitti, Szotyori Petra, Sógor Dénes és Pintea Csongor szakácsok