2019 októberében útjára indult 16 kis KÖDAK-os, hogy mielőtt a felnőttkor kapujába lépnének, felfedezzék az előttük álló világot. A bátor ifjakat anyjuk is követte, hogy tanácsokkal lássa el őket és vigyázzon rájuk (pl. “elég béna voltál” vagy “ne mind csemerkedjetek”).
Kérdés nincs: a motiváció megvolt, ezt csak egy kicsit árnyékolta be a tény, hogy első úticéljuk (Szováta) előtt már sikerült eltévedniük egyeseknek. A besztercei küldöttség ért elsőnek célba, 1 személy, azaz Ágnes), aki amíg a tesókáira várakozott, édesanyjával ismerkedhetett meg (akit szintén így hívnak, viszont egyesek csak agi-nak becézik).
Sajnos Tibor Nagy bajba keveredett, ezért a brassói Gólyatáborban kötött ki, de hamarosan csatlakozik családjához. Lassan megérkeztek a tagok, a kolozsváriak most csak egy hangfallal támogattak minket. A konyhásnénik főztje mindenkinek nagyon ízlett, még Kádár Magornak is, aki volt olyan jófej, hogy velünk töltött egy estét a másnapi képzése előtt. Kiegészítés: mint utólag kiderült ezt csak azzal a céllal tette, hogy a hétvégéről készült fényképeket a prezentációiban felhasználja.
Már rég ütött az óra, mikor a vásárhelyi alakulat egyik fele az úton ragadt kisebb technikai problémáknak köszönhetően, viszont a csapatszellemet megőrizve, megvártuk őket a programkezdéssel, szóval minden simán ment.
Volna, ha nem ismerjük meg egymás sötét tikait… Mint kiderült mindkét Botink nemesi családból származik (bár kutatásaink arra még nem jöttek rá, hogy a Darabánthokhoz képest hol helyezkednek a hierarchiában), a családok harcába viszont beszálltak a Józsák is, akik a legnagyobb főnökök egész Erdélyben. Azt tudni kell, hogy Boti nem dícsér meg senkit, szóval nem kell meglepődni, ha fukarkodik a mézesmázas szavakkal.
Balu terve talán pont ezen családok egyesítésén alapszik a magyarság megmaradása érdekében…
Az ismerkedés után elméletben megalakult a XXVI. KÖDAK generáció kosárlabdacsapata, reméljük a jövőben gyakorlatba is fektetik a tehetségüket, márcsak egy barátságos meccs erejére is. Az igazi játék az ismerkedés után kezdődött, amikor a csipet-csapat összeült társasozni, Kádár Magor jóvoltából (szerk. megj.: nálunk maradt egy Uno-s lap). Miután meghalt a sheriff és nyertek a banditák, elaludt a város és portyára indultak a maffiák. Egyes szomszédok zajosak voltak, mások túl csendesek. Komoly viták, érvelések és úgy egy óra múlva az álruhás maffiák nagyon ügyesen kicselezték a város lakóit.
Reggel mindenki frissen és üdén ült be Magor képzésére, aki a benyomásmenedzsmentről tartott előadást. Felhívta a figyelmet az internet manipulatív képességére és óvva intett attól, hogy mit posztolunk Instagramra. Mivel ezek után figyelmesek leszünk, hogy mit osztunk meg, ezért a hétvégék sneek peek-jeit nyomon lehet követni a 26.kodak_generacio fiók által.
Egy ízletes ebéd után, jóllakottan ültünk le Lázár Beával beszélgetni, aki elrepített minket Nepálba, bemutatta az ország jellegzetességeit, szokásait és Tik Tok kultúráját. Tapasztalatait hallgatva rájöttünk, hogy a DÖKSZAB-os néha csordogáló meleg víz és a csótánymentes lét luxus, ugyanakkor megéri önkénteskedni, mert életreszóló tapasztalatokat és élményeket lehet szerezni.
Este írókká varázsolt minket édesanyánk, és ameddig meglátogattuk a kisboltot, elmondhattuk, hogy milyen könyvet is írtunk. Visszatérésünk után heves viták és érvelések során megszületett az új arculat ötlet (szerk. megj.: a házikó sokkal eredetibb). Az eddigi hagyományokat megtörve, nem jármű (bármennyire is volt kecsegtető a 10 ablakú, 6 kerekű limuzin), hanem egy édes kis kaptár lett a kiválasztott, még annál is édesebb méhecskékkel, amik természetesen mi volnánk, Ágnes asszony mézédes szeretetével tökéletesítve. A jelképes méhecskék elkergetése után lehullt a lepel a párkapcsolatokról, kiderült, hogy Atti(la) egy igazi nőcsábász, hogyha szépen akarok fogalmazni, és rengeteg az egyedülálló, párkapcsolatra nyitott fiatal (érdemes az Instát bekövetni… :)) ). Mesteri szövetség alakult ki Boti és Balu között, melynek alapja az előbbi dícsérete, még akkor is ha életcéljaik szöges ellentéte dicsérni.
A sokáig tartó beszélgetést lazább szocializálódás követte, üditővel és bubis vízzel. :)) A rendes gyerekek már 1 órakor ágyba bújtak, tudván, hogy holnap fárasztó lesz az utazás és tanulni kell. Ez csak ott hibádzik, hogy 5 órakor a táncparkett messze nem volt üres. :))
Vasárnap senki sem aludt délig, a hotel hamar kiürült. Az esős idő is annak tudható be, hogy még az Anyatermészet is bús volt, hogy haza kell menni. De senki sem lógatta az orrát, bízva abban, hogy a két héttel későbbi találkozó a vártnál hamarabb elérkezik.
@n.attis @sarolta.balogh003