Nap: 2015. szeptember 4.

Legyen tánc

(a következő beszámoló egyáltalán nem lesz objektív, épp ezért 1-es szám első személyben íródott)

Ez a reggel valahogy más volt, mint a többi. Nem csak azért, mert médiásként nem is álmodtam arról, hogy lesz olyan éjszaka, hogy 5 órát aludjak, hanem a hangulat valahogy hirtelen megváltozott. A reggelit megfigyelve arra lettem figyelmes, hogy megszűnt a szabadegyetem. Írnám, hogy egy tábor lett belőle, de annak ellenére, hogy nincsenek rossz emlékeim a gyerekkori táborokkal, nem tudnám úgy nevezni ezt a micsodát.
Egész reggel ez járt a fejemben. Nem igazán értettem, miért beszél hargitai kovásznaival, kolozsi marosival, temesi szilágyival, s így tovább. Aztán egyszercsak eszembe jutott, hogy ez Dökszab.
Úgy tűnik, ez a diák-csapat képes arra, amire oly sokan nem. Ez pedig az, hogy azzal reggeliznek, kávéznak, beszélgetnek, akikkel kedvük van. Nem követik az örökölt konfliktusokat, nem ignorálnak valakit csak azért, mert nem ismerik…
Pedig erről nem is szólt képzés, sem fakultáció. Ez a hozzáállás az, amit vagy otthonról hoznak, vagy amit megkövetel ez a szituáció.
Ez a szituáció pedig a Makosz.

http://https://www.youtube.com/watch?v=QGLmv0iYn94

Izé-José

Tyíí… A szerdai nap sem volt a legkönnyebb. Annak ellenére, hogy a keddi méta, fakultáció, valamint éneklős játék fölöttébb lefárasztotta villalakóinkat, nem részesültek kíméletben egy percig sem.
Szokásos 7-kor kelés, csoportmunka, képzés. Ebéd utáni csoportmunkát a tábor egyik legmegpróbáltatóbb feladata követte.
A Dökopolynak nevezett, egyesek szerint játék, mások szerint lidércálom, 2 órán keresztül játszott a résztvevők (meg nem csak) idegeivel. A cél az volt, hogy a csapatokból formált diáktanácsosok, elegendő pénzt összegyűjtve, berendezhessék DT-termüket. Hogy hogyan is szedhették össze a zsetont? Fogadásoktól elkezdve, ügyességi, figyelmi, tájékozottsági játékokon keresztül egészen a Black Jackig mindennel próbálkozhattak. Hogy mégjobban értékelhessék vagyonukat a játékosok, a három tagú DÖK-ANAF néha megfosztotta őket ettől.
Gedit lerappelve, a színpadon (alsó nadrágban) bukfencezve végül a Fejlő-DÖK csapatának sikerült a legtöbb DÖK-öt (tábori pénznem) kicsalni a szervezőktől.
A szociális-kísérletként is helytálló játék során különös audiovizuális jelenségekkel találkoztak az ifjú diáktanácsozók.
A következő videó által kicsit beletekinthetnek a nap hangulatába:

http://https://www.youtube.com/watch?v=jM7P3tSlzIY

Miután mindenki frissen és üdén (legalábbis tőle telhetőleg) kelt fel fekvőhelyéről, reggelitől és tudásvágytól (is) teli hassal és csillogó szemekkel indult immár a második csoportmunkára. Az előző nap kiértékelése és még egy-két apró megbeszélnivaló, illetve, természetesen egy rövidke szünet után kedves résztvevőink szapora lépte hallattszott szerte a Ciao Villában, ahogyan tréningre siettek.

A kíváncsiság nagy úr tud lenni ám, ha képzésről van szó, így Anita, Nomi és Timi minden szavát izgatottan szívták magukba a tábor-, azaz hogy DÖKSZAB-lakók. Az ebéd utáni csoportmunkán csak úgy röpködtek az energizerek és a stratégiai játékok. Résztvevőink teli energiával hagyták el csoportmunkájuk helyszínét, hogy magukra kapják sportos áutfitjüket és Bálint rögtönzött zenés tornaóráján bemelegítsenek, hiszen a méta nem játék. (Vagy az a medve volna?)

Ismertettük a szabályokat, miközben pár szervező már elő is készítette a méta-pályát, emellett a teniszlabda és a bézbóz-ütő is előkerült. Voltak jó dobók, volt ívesen repülő zöld kis golyó, hazafutás, kezdők szerencséje és profik tudása, ujjongás, szurkolás, a szervezőkből, médiásokból és csoportvezetőkből hirtelen tákolt szurkolócsapat és rengeteg örömkiáltás. Mindenki fantasztikusan érezte magát, főleg miután a SzervezTeam oly lelkesen énekelte az „állj, állj, állj“ után a „Coco Jambo aya-ye“-t.

Dökszabosaink a vacsora jóllakottságába (már aki jóllakott egyáltalán) belesüppedve, már nem olyan izgága lábacskákkal, de ugyanolyan tudásszomjjal érkeztek esti fakultációikra Danihoz és a Köz-Pontos leányzókhoz, hogy a protokollról és önismeretről bővítsék tudástárukat.

Fárasztónak bizonyult sokszínű tevékenységeink tárháza, úgyhogy zenés játékkal zártuk napunkat. A csapatok témák, szavak, fogalmak szerint kellett minél több dalt összegyűjtsenek, ahhoz, hogy folytathassák a játékot. Sajnos ezúttal a SzervezTeam sült fel (nem úgy, mint métán, ott aztán arattunk! 😀 ), ugyanis a csapatok olyan sok dalt találtak szinte minden témára, hogy egy csapat sem esett ki! Levezetésként egy negyed órás bulival zártunk, majd mindenki aludni tért, miután eléggé megcsiklandozta Nyuszit a kanapén fekve, hátha kiváltják belőle bolond nevetését, mely azután szintén kacagás tárgyává növi ki magát.

Köszönjük a nemméta-métaütőt és a nemméta-métalabdát Egonnak, ígérjük, megkeressük az elveszett teniszlabdát is. Becsszó!http://https://www.youtube.com/watch?v=Ry8DkE-pbig