Nagy izgatottsággal érkeztünk meg utolsó KÖDAK hétvégénk helyszínére, Dédabisztrára. Voltak akik a dédai állomástól egyórás zarándoklatra adták be a derekukat, és persze voltak akik félórás késéssel érkeztek meg, pedig csak 60 km-re laknak, Vásárhelyen. Amint mindenki megérkezett a szállásra, Anyu kiáltotta is a varázsszót, hogy gyerteeek!, és mi kiáltottuk is a méltó választ. Alig bírtunk magunkkal, egyesek az operában érezhették magukat, mert énekhangjukat túl nagy buzgalommal villogtatták meg.
A bemutatókkal kezdtük a programot. Esztertől megtanulhattuk, hogyan váljunk multimilliomos befolyásos családdá. Nóra bemutatójából világossá vált, hogy akkor is nyitottak kell legyünk a skibidi generációra, ha éppen nyomjuk a sódert a BulTag-on. Janka letisztázta a kapitalista kacsák titkát, és Zsófi pedig fölvetette a kérdést mindannyiunkban, hogy vajon melyik pillanatban fog kimászni egy féreg a szánkból?
Miután mindenki bemutatta a prezentációját, sor került a személyes körre, majd az angyalkázásra. Hát igen, ijesztően hamar elröpült ez az öt hétvége, és máris nyakunkon vannak az ünnepek. Arcunkon ragadt a mosoly, és a féktelen nevetés, amint egyik ajándékot a másik után nyitottuk ki. Nagy ölelések, kreatív, személyes, vicces ajándékok után csíkdánfalvi tesónkat tortával és öngyújtóval improvizált gyertyával leptük meg szülinapja alkalmából. Igen ám, arról a csíkdánfalvi tesóról van itt szó, akire első hétvégén galambeső esett… Az is de rég volt!
Másnap reggel korán keltünk, és reggeli után meglepetésvendégünk képzését hallgattuk végig figyelemmel. Lázár Balázs (L.A. szerk. megj.: akit már volt szerencsém megismerni az élet más pontjairól) Irracionalitás vs Racionalitás címmel tartott előadása mindannyiunk érdeklődését felkeltette. A becsapós példák, a kitöltött tesztek által hamar rájöttünk, hogy sokkal hajlamosabbak vagyunk szinte mindenben intuitívan dönteni, mintsem racionális gondolkodásunkat használni. CSALAL, tehát csak az létezik, amit látunk, márpedig mi egy szuper jó képzést láttunk. Egy rövid kis szünet után el is kezdődött Bukur Tamás politikai képzése. Egészen az Ókorig visszamentünk a beszélgetésben, és fokozatosan, óráról órára, elértünk a jelenig, és aktuálpolitikai kérdésekben vitatkoztunk. Egy kérdőív által megtudhattuk, hogy hol helyezkedünk el a politikai iránytűn. Végezetül, egy interaktív játék keretein belül kipróbáltuk, hogy milyen a pornépnek és a királyoknak az élete. Este hosszú órákon át folytattuk a mérföldkövet, majd nyugovóra tért a társaság.
A szombati napot szinte teljesen a mérföldkő befejezésére szántuk, de mielőtt nekiálltunk volna, még megbeszéltük az adminisztratív kérdéseket, a KÖDAK-os pólók színét, valamint a pólóra kerülő neveket, melyeket nem szívesen vállalnánk fel a nagyszüleink előtt. Az időérzékünk már teljesen elveszett, mire az utolsó emberhez értünk, de töretlen figyelemmel hallgattuk tesóink történeteit. Estére elvándorolt hozzánk a MAKOSZ elnöksége is, hogy levizsgáztasson minket, valamint, hogy ismerjenek meg minket, hiszen oly kiváncsiak voltak már a kölykökre! Ezután KÖDAK-unk utolsó szociális estjét kihasználtuk a szocializálódásra, és az elnökséggel keveredve egy jót szórakoztunk.
A vasárnap mindenki számára nehéz pillanatokkal volt teli. Volt, akinek korábban indulnia kellett, és könnyes búcsúval hagyta el a dédai házat. Akik később mentek haza, azok még hesszeltek a teraszon, és takarították a hétvégi romokat, de előbb utóbb mindenki hazatért.
Elképesztően gyorsan röpült el az öt hétvége! Két kezünkön nem tudjuk megszámolni, hogy mennyi mindent adott számunkra a KÖDAK. A tartalmasabbnál tartalmasabb képzések, melyek szakmailag fejlesztettek rajtunk, és a szoros kapcsolatok melyek egy életen át kísérni fognak minket, mind hozzáadtak személyünkhöz. Köszi anyu, hogy végig fogtad a kezünket, és amikor eljött az idő, szabadon engedtél minket, hogy szabadon garázdálkodhassunk a nagyvilágban. Köszi anyu, hogy akkor is mellettünk voltál, mikor még tojáshéj volt a seggünkön, és hogy végigkísértél a folyamaton, mely által mostmár félelemmentesen repülünk ki közös fészkünkből. Ennek ellenére kétségtelen, hogy minden fióka haza fog repülni időnként, el nem feledve szép közös emlékeinket.
Lázár Attila és Szabó Nóra Konyhafőnök nyertesek