Felfoghatatlan az a tendencia, miszerint minden lélek (kivéve Csobi bácsi & company-t) exponenciálisan növekvő mértékű fáradtságot mutat a reggeli kelést követően. A magyarázat talán a kávét rég nem látott bögrék mélyén lapul, megoldással pedig a DÖKSZAB-mágázin méltányosan felárazott termékei szolgálhatnak. *kacsint-kacsint*
Ötödik napunkat ismételten a tréningek és fakultációk uralták. A lassan csoportból csapattá kovácsolódó társaságok immár rendelkeznek a kellő tudással, hogy nekiláthassanak saját rendezvényük megszervezéséhez. A korszerűsített szimulációs játék (mely idén két napot karol át) első blokkja az esemény kitalálásáról és a csapatok arculatainak elkészítéséről szólt, melyben kivette részét a Sajtóiroda is.
Nem mellőzni való az a tény sem, hogy az esti közös szervezői-médiás gyűlés alatt Szabika tiszteletköröket rótt le a Tündér Ilona körül, rajongóival végig szorosan a sarkában. Amikor az utóbbiaknak sikerült utólérni a maratoni kaliberű sportembert, ujjongva és rikoltozva emelték fel, hangosan kiáltozva a nevét. Ekkor szörnyű katasztrófa történt: az atléta egyik frenetikus fanatikusa merényletet követtek el, kieresztve a vízipisztoly teljes tárát Szabolcsra. A szemtanúknak még mindig nem sikerült teljes mértékben feldolgozni a megrázó látványt.
Ezen az eseten kívül felettébb jó hangulattal és produktívan telt el az éjszaka hátralevő része, amely – meglepő módon – ismételten zenés mulatságba fulldoklott. Tűkön ülve várjuk, milyen rendezvényeket produkáltok a számunkra, kedves résztvevők!
