Sztána
Az előző két hétvége után, mondanom sem kell, hogy most is fergetegesen szórakozott, sokat tanult a tizenhat fős törpe csapatunk és természetesen Törpapa is. Azt, hogy ez a “hétvége” mit nyújtott számunkra, szavakkal kifejezni képtelenség. Olvassátok figyelmesen, milyen emlékek vésődtek Sztána pici gombaházának falaiba.
Ha vannak türelmetlen lények a földön, a törp tesókra biztosan illik a jelző. Egyesek már egy nappal hamarabb Kolozsvárra siettek, mások az éjjel közepén vonatútra adták nyakukat, hogy hosszas órák után közösen utazzanak a helyszínre. Ám nem mindenkinek ennyire játék és mese az élet. Akadt egy társunk, aki elszámolva az időt, le is maradt a vonatról. Szerencse, hogy Törpapa a segítségére sietett és fuvart biztosított neki.
Egyikünk megjegyezte, hogy igazán érdekes hely ez a Sztána, hiszen nincs iskola, de aszfalt az van.
Ahogy az apraja-nagyja megérkezett, bele is kezdtünk első esti programunkba. Közel négy órán keresztül hallgattuk azt, hogy ki-mit csinált abban a két hétben, míg nem találkoztunk. Kiderült, hogy Kovászna megye egy kicsit illegálisan működő hely és nem kell 18 legyél, hogy akármit a nevedre irass. Elég sokszor hallottuk Törpapa szájából: “de ti nem érzitek, hogy ez nem jó?”.
Arra a következtetésre jutottunk, otthon is jó de legjobb KÖDakon!
Rögtön ezek után betekintést nyerhettünk 5 szorgos törpike, igazán érdekfeszítő előadásába. Megtanultuk többek között a kézfogás etikettjét és első benyomás alapjait, beszéltünk az elméletben Micimackó szereplők mögé bújtatott mentális betegségekről. Hallottunk a disszociatív személyiségzavarról és annak tüneteiről, a zene gyógyító, építő hatásairól majd végül de nem utolsó sorban az eszméleti állapotokról. Ezen csodás este margójára mind a tizenheten megmártóztunk Sztána legvagányabb dézsájában.
Másnap egy kiadós reggeli után kezdődhetett is a napunk egyik legizgalmasabb pontja, a képzés. Könczey Elemér agytágítójának hála, olyan grafikai és brand-ügyi témákba áshattuk bele magunk, amit nem is képzeltünk volna.
Az ebéd után következett az utolsó programunk. Mivel Törpapa úgy érezte, már összeszokott a kis csapat, ez a program a mérföldkő volt. Ami ott elhangzott, maradjon inkább a mi kis titkunk. De azért nem félek kihangsúlyozni, hogy házasodjatok olyannal aki sikeres lesz, és a felsorolást mindig magaddal kezdd, azaz a legnagyobb pozícióval. Egyesekről elég egyszerű egy rossz tulajdonságot mondani, másnál sajnos nehéz választani. A hosszantartó beszélgetések eredményeként, nagyon meleg lett a teremben, ezért friss levegőért esedezve kinyitottunk egy ajtót, amely az udvarra vezet. Nem is gondoltunk arra, hogy kint bizony sokan vágyódnak meleg környezetbe. így vágyódott az esténk fénypontjába kerülő jószág, aki nem restellt bejönni a tárt ajtón. Az a kutya, bár barátokat szerezni jött, mi enyhén szólva megijedtünk tőle.
Hogyha bárki azt hinné, itt vége a történetnek, el kell szomorítsam. Miután a társaság fele átlépte a mérföldkövet, mindenki sietett, hogy gyorsan elkészülve meglephesse tesókáit. Úgy bizony, beöltöztünk…de nem akárhogy. Ha már Halloween, ne maradjunk ki belőle. Minden kis törpe, egy disney karakter. Volt ott Aladdin, Csingiling, Ariel, Woody, Stitch, Micimackó vagy Pán Péter stb..
Sztána pici gombaháza mindig boldogan fog emlékezni a XXVIII. KÖDAK generációra és nem felejti el, miként telt a harmadik “hétvége”. Mi sem felejtjük el egymást és a közös emlékeket soha.
Találkozunk a következő hétvégén!
~Nonolino