IV. KÖDAAAK – Biharfélegyháza

Kalandjaink Biharfélegyházán folytatódtak, egy csendes kis községben. A legtöbben sokat utaztunk, de ez nem állított meg abban, hogy a pénteki napot is kiélvezzük.
A majdnem meleg vacsorát elfogyasztva meghallgattuk Ágnes (Sárosi) bemutatóját a tájfutásról, Heni az 5 leggyakoribb mentális betegségről beszélt, majd Atis depresszív prezentációja következett Kurt Cobainról, végezetül pedig Andris mesélt nekünk a “Seven Summits” expedíció sorozatról. Fáradtságunk ellenére még jutott idő egy izgalmas játékra, ami kék poharakat és némi folyadékot igényelt.
Szombat reggel Ági kedves szavaira keltünk, jó, lehet nem mindenkivel volt annyira kedves, de a célját elérte és mindenki felkelt időben. A reggelink 3 nagyon kimaxolt hidegtál volt, telt hassal tudtuk megbeszélni ki mit csinált az elmúlt időkben, a 3. hétvégét követően.


Ezek után egy furcsa ordibálós játékot játszodtunk, amit még a kedves képzőnk is meglepett arccal nézett. A játék sikeres volt, megoldást találtunk, és elégedetten vonultunk képzésre.

A képzés szervezeti menedzsment témájú volt, megtanultuk, hogy mi a különbség egy csapat és egy csoport között, illetve az is, hogy mennyire fontos feltenni az “Attól függ” szavakat sok esetben. Kitértünk a szervezetek életperiódusaira és fajtáira. A képzést Boti telefonja 3x megzavarta, fontos, keresett emberek a XXVI. KÖDAK generáció tagjai. Gyorsan eltelt az idő, mire észbe kaptunk, már az ebéd várt minket. Az ebéd alatt felvett kalóriákat egy kis sportolással vezettük le, fociztunk és pingpongoztunk.


A képzés második részében a csoportokról beszéltünk. Egy rövid teszt alapján megállapítottuk, kinek mi a szerepe egy csapatban: megtudtuk, hogy kik az igazi elnökök (szerk. megj.: meglepetésünkre senkinek sem ez a szerep volt a domináns), vállalatépítők, megvalósítók (szerk. megj.: csicskák) vagy épp helyzetfelismerők. Ugyanakkor felfedtük a tökéletes csapat titkát: homogén, mint egy leves, mert lé nélkül csak párolt zöldségek vagyunk.

A képzést az e heti deep játékunk követte, amely alatt rendkívül érdekes kijelentések, vélemények hangoztak el: Lázár Boti transzcendes lénye is sérült már, Bazsi sokat kárpátol, Balu kívül szűk, belül tág, Niki pedig 40 évesen született. Közben elfogyasztottuk a vacsorát, sajtos, húsos spagettivel áldottak meg a catering istenek. (szerk. megj.: szegény Boti:( ) Megérkezett a hétvége vendégmunkása is, Kriszta, aki Tedivel és Sugusszal dobta fel a hangulatot.
A 8 órán át tartó kemény lelkizés után felsóhajtva hagytuk el a faházikónk szobáját és elkezdődhetett az esti szabad program. A kolozsváriak hajnali 6-kor indultak, így sokan fennmaradtunk velük, hogy minden együtt töltött percet kihasználjunk.
A többieknek reggel sem fejeződött be a kaland, a gyors rendet rakás, pakolás és Andris kabátjának kiszabadítása után elindultunk az állomásra. A vonat természetesen betartotta a megszokott 15 perces késését, Boti pedig már készen állt saját kezeivel elhúzni azt. A fél órás kegyetlen utazást követően a besztercei Ági elvállt a családtól, a maradék kis csapat pedig egy Mekis reggelivel zárta az eseménydús hétvégét.

By: @mulleragii & @rosszcsont.beni

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük