A kis szorgos szervezteamesek kipihenten és izgatottan ébredtek ezen a napsütéses pénteken, mivel tudták, hogy ma érkezik meg a várva-várt sátras vándornép. Nagy volt a sürgés-forgás a kis kunyhó környékén és a bitang nagy tisztáson: egyesek a helyszínt tökéletesítették, míg mások baltával hadonásztak tüzifa reményében.
Az első résztvevők érkezése után élettel telt meg a TATU színhelye, sátrak nőttek ki a földből és kacarászás nyomta el a gereblyélés hangjait. Csak az ordibátor és a walkie-talkie recsegése törte meg az idilli atmoszférát, amint a kempingesek drónokkal próbálták irányítani a sátrak sorsát, a tervezett MAKOSZ feliratból végül csak a MAKC lett meg. Ezt egy fél sikernek könyveltük el.
A megosztó céklafasírt után a médiások egy rövid, de megérdemelt sziesztát tartottak (persze képek és videók így is készültek mindenről, nem kell aggódni), így a következő emlékünk már a vacsorához kötődik, amit a sátrak lakóival együtt fogyasztottunk el. Sötétedés után vakufényben vette kezdetét a TATU első hivatalos programja, ami közösségépítő, de egyben humoros és elgondolkodtató beszélgetéseken alapult. A szerencsés egyedek a közeli focipályán ősi rituálékat megszégyenítő alakzatokban, fáklyák körül ültek, álltak, dumáltak.
A szervezők titkos terve szerint a szellemileg lefáradt manókák spirituálisan feltöltődtek a toronymagas tábortűz körüli énekléstől. Ahogy a máglya leégett, a kihűlt hátsójú zenészek összeszedték sátorfájukat és bevitték sátraikba.
Békés zaj szállt a tábor területére, amit néha egy holdkóros kempinges intő szavai zavartak meg:
-Ideje lefeküdni, holnap nagy nap vár rátok! – későbbi órákban viszont felváltotta egy másik megfogalmazás. – FOGJÁTOK MÁR BE!
A médiás barlangból pötyögve ezt, fél 3-kor, mi is ezt javasoljuk kedves olvasóinknak.
Kerekes-Máthé Éva
Zalányi Mátyás segítségével