A negyedik hétvégénk igen kalandosra sikeredett, hiszen külön szekereket kellett fogadni, amelyek segítségével eljutothattunk Nagyadorjánba. A banda két részre oszlott, hiszen Szatmár a személyekkel tartott, és Kolozsvár, meg az elmAradt tagunk vásárhelyhez szegődött.
A szálláson a kedves, mosolygós nénik már finom vacsorával vártak minket, amivel jól megtömtük bendőinket. A vacsora után jöhetett az elmaradhatatlan személyes beszélgetés, ami során mindenki beszámolt a vele történtekről és hogylétéről. Persze a séta sem maradhatott el a az estéből, így egy tesónak pont elég idő jutott megtenni azt a 7 kilométert.
Az est további részében izgalmasabbnál izgalmasabb csocsó bajnokságok, és billiárd párbajok következtek, enyhén billegős asztalon. Ezután rögtön powerpointokat néztük természetesen hajnal 2ig, forma egyről (ahol volt háttérzene, kérdés hogy átérzed-e?), de még Rebeka is eljuttatott minket a csúcsra. Közben a nénik csúnya tekintete mellett megettük a vacsorát, és elindultunk maradék óráinkat alvással eltölteni.
Kivételesen sikerült mindenkinek időben felkelni, így program szerint kezdhettünk neki az omlettnek melyet szorgos testvérkéink készítettek el. A királyi vacsora után kezdődhetett meglepő módon ismét késés nélkül Kiss Oszkár Szervezeti Menedzsment képzése, amely során kolozsvári kamerásunk szerencséjére váratlan fordulat történt és a képzőnk buszt intézett neki Budapest irányába.
A sok szervezkedés után kicsit kifáradva de annál éhesebben veselkedtünk neki az ebédnek amelyet a konyhásnénik végtelen szeretettel és megvetéssel készítettek el nekünk (de hagytak repetázni, szóval nincs panasz). Ebéd után ismét torta került asztalra, hiszen újfent megtörtént, hogy valaki pont hétvégén ünnepelte 16 éve való világrajövetelét. A kis születésnaposunk megünneplése után újabb mérföldkő session-t tartottunk, már-már számunkra is kivételesnek tűnő figyelemmel érdeklődtünk egymás iránt.
Ezt követően Badics Petra a Public Speaking témájában tartott nekünk képzést, ahol megbeszélhettük a tömeg előtt felmerülő problémáinkat, és segített megoldást találni. Gyakorlatban is alkalmaztuk a tanultakat, hiszen egyikünk pikk-pakk meggyőzte az egész bagázst, hogy Vásárhely párti legyen. Lassan beesteledett, a vacsorát pedig ismét éjszakába nyúló mérföldkövezés követte (HAH, megdöntjük a rekordooot!!). A hangulatos beszélgetések után pedig együtt szórakoztunk, játszottunk, a székely városháza embertmegpróbáltató programjait tárgyaltuk hajnalig, amikor is mindenki hullafáradtan kidőlt.
A vasárnap érdekesen telt, hiszen mindenki nagyon korán útnak indult hazája felé. Első búcsúnkat magányos Farkasunktól vettük, aki már éjjelek éjjelén, hajnalok hajnalán nekivágott a hosszú útjának. A többi tesó alig alig ébredezve sietve indult meg az állomásra, székely szekereket hívva segítségül. Mindenki álmosan és fáradtan indult útjára, kivéve egy székely őshonos tesót, aki mindeközben az igazak álmát aludta. Lehetett is irigyelni, hiszen ő a többiekhez képest csak a szomszéd faluig kellett elinduljon szekerével. Csodával határos módon az aradi Farkasunk sokkal hamarabb ért haza mint a buzgó kolozsvári és vásárhelyi tesók, így ismét állíthatjuk, hogy kivételek igenis léteznek. A szatmáriak, egy ilyen út után, pedig csak annyit üzennek az olvasóknak, hogy: if(Ködak hétvége==Székelyföld) cin>>székelybuletinanyakkörülirészekre