Madárcsicsergés helyett, madáresővel indult útjára 31. KÖDAK Generációnk az első hétvégére, Nagyadorjánba, a medvék földjére, habár ezzel a székelyföldiek biztosan nem értenének egyet. Csíkdánfalvi testvérünkre döglött galamb esett az állomásra haladván, ám azóta sem tudjuk eldönteni, hogy a Szentlélek biztató, vagy a balszerencse rémisztő jeleként fogjuk fel ezt a különös esetet. Szinte mindenki hamarabb érkezett meg a helyszínre, mint anyukánk, így akarva-akaratlanul elkezdtünk ismerkedni egymással. Na, de viccet félretéve, hamar fény derült arra, hogy igazi diverz, sokszínű társaság vagyunk.
Miss Metálheadtől kezdve, az ezermester fiúkon át, a végtelen cukiságokig mindenféle személyiség megtalálható nálunk. Miután anyu is és a Hargita-Brassó trió is megérkezett (valaki falatozásra szentelte az időt, ahelyett hogy siessen), finom vacsorával fogadott minket az adorjáni ReCenter House. Ezt követően, el is kezdtük az esti játékot, mely során mindenki megpróbálta összefoglalni saját kis életét. A bemutatkozókat Ecset (anyu kutyusa) szabotálta előszeretettel. A szomszédkutyák, a macskák és a maci is triggerfaktor voltak, emellett reggeli meglepiként egy fél madár is visszamászott a kutya belső lajtorjáján. Hát igen, madarak jönnek, madarak mennek… Eközben még mentünk egy gyors kört a kapcsolati státuszokkal, és 13 szingli után 3 kapcsolat is felzengett. Ennek köszönhetően meg is született első slágerünk, Köztünk sok szingli van címmel. Néhány óra ismerkedés után, esti játékunkat kínos sztorik mesélésével folytattuk, így mindenkinek volt lehetősége cringe-elni saját kis életén. Késő volt már, amikor anyu hivatalosan is befagyasztotta az estét, arra hivatkozva, hogy másnap nem fogunk tudni felkelni, és fáradtak leszünk. Eközben két kleptomániás jómadár úgy döntött, hogy feltáraznak deszkákkal, persze, fő a biztonság, így hát mindenki meglepetésére az összes ágyból eltűnt néhány léc. Anyu ennek sem örült túlzottan, de hadd emeljem ki, hogy valójában nagyon szeret minket. A dallasi pókerparti dílere visszaosztotta a léceket a jogos tulajdonosoknak, anyu pedig a pizsamákat. Másnap reggel volt aki kómásan, de egyesek nagyon is frissen keltek. Gyors tusolás, fogmosás, reggeli. Tízre már mindenkinek kinyílt a csipája, és el is kezdődött Ambarus-Egyed Ágnes pénzügyi képzése, mely Kassay Ákos hiányában is két órával többet tartott. Ezen a ponton létfontosságúnak tartom megemlíteni, hogy Kassay hiánya maga a sötétség. De elnézzük neki, hisz a távoli nyugaton tartózkodik, és fontos ügyeket intéz, ám a projektor segítségével mégis sikerült egy-két képre közénk varázsolni. Visszatérve a képzésre, még ezt a hálátlan témát is sikerült Áginak közelebb hoznia hozzánk, és néhány óra után beláttuk, hogy rendkívül hasznos, és egy kis perspektívaváltással érdekfeszítő is lehet a pénzügy. A képzés második felében egy izgalmas workshopon vehettünk részt, mely során megvillanthattuk matektudásunkat, fogalmazási készségeinket, és hasznos információkkal gazdagodhattunk.
Egy kiadós ebédszünet alatt a marosvásárhelyi akcentus mivoltját kezdtük kutatni, de nem sikerült konszenzusra jutni. Ehelyett a sztár székelyföldi akcentust próbáltuk meg elsajátítani, hargitai tesóink segítségével. Délután az adminisztratív kérdések megvitatása után, elérkezett a várva várt pillanat: a logó megtervezése. A számos kreatív ötlettől felcsigázva álltunk neki a tervezésnek. Nehezen, de meghoztuk a végleges döntést.
A hétvége alatt ügyes médiásaink végig készítették a vagány fotókat, videókat, feed-et terveztek, vagy csak kikapcsolódásként Verdákat néztek. Elkészültek az évszázad meme-jei, melyeken anyu azóta is hangosan nevet. A logisztorik sem maradhattak el, mindenki előszeretettel indította működésnek agytekervényeit. Vasárnap elsőként Arad és Temesvár hagyta el a főhadiszállást, reggel 6-kor már indultak is, hosszú út várt rájuk… De hát ez itt a KÖDAK, ráadásul a harmincegyedik! Mindenki számára világos, hogy megéri 10 órákat vonatozni egy ilyen szuper társaságért. Vásárhely nyilván, de Kolozs, a Hargita-Brassó trió és Szatmár is csak lazán, ráérősen hagyta el Adorjánt. Egyikünk sem akart könnyen búcsúzni, a szívünk még ott tartott volna mindannyiunkat egy jó pár nap erejéig. De jaj, már csak négy hétvége maradt, azazhogy atyavilág, még négy egész hétvégén keresztül együtt lesz a család. És akkor ezzel a tudattal ne legyünk izgatottak?! Kíváncsian várjuk, hogy kit környékeznek meg a madarak két hét múlva… Egy biztos: eshet galamb, sas vagy triceratopsz is az égből, mi már nem sérülhetünk meg, mert fel vagyunk vértezve családunk szeretetének végtelen erejével.
Lázár Attila
