XXXI. KÖDAK Generáció – 2. hétvége (Szováta)

Liftben készült tükörszelfik, szekrényben alvás és rejtélyes idegenek jellemezték a második
együtt töltött hétvégénket, Szovátán. Érdekesmód marosvásárhelyi barátaink érkeztek meg
utolsóként, annak ellenére, hogy nekik gyalog kevesebb idő az út, mint sokunknak autóval. Még
Kassay Ákosnak is hamarabb sikerült megérkeznie, pedig ő köztudottan Spanyolországból jött.
Bizonyos szinteken már ismertük egymást, viszont egyik testvérünk szignifikáns
személyiségváltozáson ment keresztül, ugyanis vadonatúj fényképezőgépet vásárolt. Nem telt el
sok idő, mire felütötte egy óriási zavaró tényező a fejét, lévén, hogy kiderült, egy bizonyos
kolozsvári tizedik osztály társaságunkban tölti a hétvégét. Emiatt egyszer-egyszer tanárainktól
óvakodtunk, illetve borzalmasan sokat kellett a reggeli pirítósért sorban állnunk. Noha zavaró
tényező volt bőven, mi magunk sem játszottunk éppen csendkirályt, főleg akkor nem, amikor
közkívánatra közösen a boltig kirándultunk, a helyi lakosokat gyönyörű énekhangunktól cseppet
sem kímélve. Az esti program keretein belül valamennyien kémia tudásunkkal jeleskedtünk vagy
esetenként szégyenkeztünk, illetve szerelem bájitalhoz hasonlító ízletes tea melengette át
testünket. Átbeszéltük az elmúlt két hét fáradalmait, történéseit, foglalkoztunk mindenki ügyes-
bajos kis életével. Tizenhét estimese után már igencsak fáradtak voltunk, úgyis elég későre járt
már, ezért sikerült tök nyugisan ágyba bújni, anélkül, hogy anyu sokat rágja a fülünket.

Kakaskukorékolásra egyáltalán nem hasonlító ébresztő zavarta meg mély álmainkat, ami viszont
a reggeli nyújtózáson kívül a mindenkiben mélyen lakozó izgatottságot is kihozta, hiszen
eseménydús napnak nézhettünk elébe: tanügyi képzés, az általunk készített esettanulmányok
bemutatása, személyes bemutatók és további ismerkedés. Egyesek kénytelenek voltak az
eredetileg reggelizésre kijelölt időt az esettanulmányaik befejezésének szentelni. Szerencsére fél
tízre mindenkinek sikerült befejezni feladatait, így kezdetét vette a Dr. Tamási Zsolt által tartott
tanügyi képzés. Itt fény derült arra, hogy nem csak diáknak, de tanárnak lenni sem leányálom.
Meglepetést okozott, hogy Kassay Ákos jelenléte ellenére időben vége lett a képzésnek, ezt azóta
nem értjük, hogyan történhetett, de félreértés ne essék, nem panaszkodunk!

A képzést az esettanulmányok bemutatása követte, ahol mindnyájan bemutattuk, miért nem
közgázra készülünk. Külön köszönet Incze Gáspinak, aki megpróbált vak kezébe térképet adni.
Komolyra fordítva a szót, összességében sikerült egy új dolgot megtapasztalnunk és amúgy nem is sikerült annyira rosszul. Ízletes ebéd után Ákos Holokausztról szóló prezentációjával kezdetét
vette az e hétvégi személyes bemutatók sora. Őt a madáresőből viszonylag felépült Sanyi
követte, aki kissé pixelesen ugyan, de a Skandináv mitológia nehezen követhető történetszálait
foglalta nekünk össze. Ezután Rebi álmokról szóló bemutatója következett, ami a szó szószoros
értelmében kétoldalú kommunikációra sikeredett, de ezért mi nem kérünk elnézést. A sort Takács
egy Spotify vs. Youtube music vitával megfűszerezett hangszerbemutatóval zárta, amit aztán
meg is szólaltatott. Mi is előszeretettel csatlakoztunk, így hát egy vagány közös éneklés lett
belőle. Ennek ünnepére hivatalosan is kiadtuk a múltkor megszületett Köztünk sok szingli van
című mesterművünket, aki nem hiszi, járjon utána.

A következő programpont a vacsora volt, amire spanyolországi cserediákunk a falak többségét
megszégyenítő fehérséggel az arcán érkezett. Sápadtság ide vagy oda, egy-két kolbászt így is
sikerült lenyelnie. Játékkal folytattuk a programot, ahol a mérnökök igyekeztek a derdekkel hidat
építtetni, több-kevesebb sikerrel. Említésre méltó, hogy anyu rájött, nem is olyan egyszerű
ezekkel a kamerákkal bánni. Következő játékunk keretein belül a sivatagban próbáltunk túlélni.
Úgy tűnt sikerrel jártunk, egész addig, amíg anyu nem ismertette velünk a játék megoldásait.
Sebaj, konszenzussal eldöntöttük, hogy aggodalomra semmi ok, a mi megoldásaink igenis
jobbak voltak. Az este anyu titokzatos workshopjával ért véget, amiért a lányok azóta is hálásak.
Ettől kolozsvári álomszuszékunk olyannyira kifáradt, hogy elaludt a szekrény belsejében, amiben
azt a pulcsit kereste, ami éppen rajta virított.

Vasárnap reggel egy újabb, a zavaró tényező társaságában eltöltött reggeli után kénytelenek
voltunk elbúcsúzni egymástól. Marosvásárhelyi költőnk nagy léptek közepette előadta legújabb
szerzeményét, majd összepakoltunk és elkészültünk a hazaútra. Szomorúak voltunk, hiszen
számunkra a KÖDAK hétvégék a szürke, tanulásról szóló, unalmas iskolai napok sivatagának
oázisai.

Kassay Ákos, Dezső Janka, Kiss Júlia

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük