Étel szűkében, viszont izgatottságtól fűtve vágtunk neki harmadik hétvégénknek, amire a takarós kisvárosban, Bethlenben került sor. A csipetcsapat szinte minden tagja időben megérkezett, kivéve a másik kontinensen lakó temesvári virtuózunk és az aradi focikirálynőnk, akik szégyenek szégyenére utolsókként ballagtak be az ajtón, viszont plüsseik cukisága megsemmisítette a bennünk lappangó haragot. Az ölelkezéssorozat végeztével mindenki nekilátott kis, otthonról hozott elemózsiájának eltüntetésének, sztárételnek minősült minden, ami kenhető, példának okáért erdélyi magyarként keveset használt májkrém megnevezés. Bendőnk megtöltésének következtében mindenkinek megeredt a nyelve, így kezdetét vette mindenki kedvenc programpontja, a tea lefőzése és annak dühmentes elfogyasztása, a személyes kör, mely alatt sikeresen belátást nyerhettünk testvéreink elmúlt, misztikus két hetébe. A tea gondos elfogyasztása után anyuci “előre nem megtervezett” kettős csapatokba osztott minket, majd elküldött mindenkit egy szobába, hogy alkossunk egy összefoglalót az eddigi hétvégékről. Ezt temesvári virtuózunk és egyetlen marosvásárhelyi médiásunk teljes hiszékenységgel megpróbálták maximálisan teljesítni, de nem tudták, hogy hátuk mögött sötét szálak nyúlnak és mindenki a szülinapi ajándékaikat készítette elő. Majd enyhén szorongva, de eredménydúsan előadták kis produkciójukat, azaz egy akár Petőfi Sándort is megszégyenítő kis versikét, mely nagy sikert aratott. Majd a semmiből felbukkant egy KÖDAK logóval rendelkező torta gyertyákkal, ezzel párhuzamosan felzendült a tradicionális “Boldog, boldog születésnapot” zenécske, majd hű ajándékozás vette kezdetét. Társaink a népi hiedelemhez hűen fokhagymával gazdagodtak, hogy a Halloween hatására megjelent vámpírokat elűzhessék. Mindezek után kupaktanácsok sorai vették kezdetét, majd a buli legnagyobb gyilkosa, anyucika lámpaoltást parancsolt, és mi gondos gyerekeiként szót is fogadtunk neki.
Péntek reggel, aki előző este folyamán nem fektetett hangsúlyt a higiéniára, az letusolt. Közös szociális reggeli vette kezdetét, amely folyamán kifosztottuk a hűtő össztartalmát. Majd teli pocakkal, vettünk részt széptestvéreink ismeretterjesztő, ugyanakkor sötét bemutatóján. Elsőként kolozsvári bátor(y) testvérünk mutatta be a tájfutás titkait. Ezt követően temesvári virtuózunk tárta elénk a zene és a pszichológia kapcsolatának rejtelmeit. Majd vásárhelyi modelltanoncunk prezentálta a social média hatásait, mi alapján következtetésképpen letörölünk minden applikációt mobilkészülékünkről, a Duolingo kivételével (hisz ki akarná, hogy mérges legyen rá egy madár és ráessen). Végül bemutató sorozatot megkoronázta aradi focikirálynőnk a foci sötét oldalával, amely rávilágított (Pali?) Escobar esetére is. Mindennek margójára becsukott szemmel, kommunikáció nélkül el kellett számolnunk százig, de a mi kis csapatocskánknak ez nem okozott problémát. A MAKOSZ kártya pozitív hatása miatt egy 10 fogásos ebéd lelt megnyugvást 10 méter hosszú emésztőrendszerünkben. A kajakóma beállta után kezdetét vette a mérföldkövek meghódítása, ahol csak közelebb kerültünk drága magzattársainkhoz. Anyukánk pedig megpróbálta magára ölteni a konyhatündér szerepet kisebb-nagyobb sikerekkel. Egy tökéletes sajtos makarónit készített ami szinte mindenkinek megfelelt, kivéve laktózérzékeny csikdánfalvi galambvadász elvtársunknak. Folytatásképp tovább hódítottuk a mérföldköveket, viszont minden jónak rossz vége lesz, hisz anyucika megint a pizsamákkal fenyegetőzött és sajnos nyert is…
Ennek kompenzálása képpen édesanyánk ismét magára öltötte kötényét és titkos hozzávalóival elkészítette a palacsinta hadsereget. Kis késéssel, de kezdetét vette napunk első képzése a MAKOSZ szervezeti managementje amelyet Erdei Márton és Somodi Henrietta Kitti prezentált, temérdek új dolgot ismerhettünk meg a szervezet csínja-bínjáról, mely akkora sikert aratott, hogy kérdéshadseregek negatív vagy pozitív hatásai miatt (mindenki döntse el magának) az ebédet a képzés keretein belül fogyasztottuk el. Nade nincs KÖDAK MAKOSZ töri nélkül, ami Olcsvári Péter, Székely Balázs és nagyapa, azaz Gere Ádám vezénylésével történt meg. Kinyílt a harmadik szemünk és ennek eredményeként tudjuk, hogy mi történt eddig a szervezetben, illetve tudatosult bennünk, hogy nekünk is legalább fele ilyen jónak kell lennünk. Gyorsan ijesztő lett a hangulat, hisz mindenki felöltötte hátborzongató Halloweeni jelmezét, amelyek a maffia karaktereit taglalja magában. Egy kis szociális est alatt megejtettünk egy Maffiát, ahol a civilek nyertek (sajnos), viszont ez nem befolyásolta az este további menetét.
Már kora reggel felkerekedett a csipetcsapat és a Hargita-Brassó trió négy órakor már a vonaton csücsült, ezt követte Temes és Arad, szépen lassan de végül mindenki sikeresen hazaért. Kiéhezvén, kissé keservesen kívánjuk következő közös kiruccanásunkat, kőlapokba kővéséssel követjük képzéseinket és életünk értelmeként érdeklődünk értékes KÖDAK iránt. El sem hisszük, hogy a harmadik hétvége is eltelt, de nem csüggedünk, hisz még előttünk áll két kimaxolásra váró hétvége.
Kajtár Sándor
Májer Rebeka