Elérkezett a várva várt nap Csíksomlyón, amikor a KÖDAKölykök lassan szállingózni kezdtek a hegyek ölelésében megbújó településre. A péntek délután kezdeti hűvösében elsőként érkezett meg a maraton utazó duó: a temesvári virtuóz és az aradi focikirálynő, hogy felfedezzék Csík hangulatát. A dombokat, melyek számukra már-már hegyekké magasodtak, ámulva nézték, miközben a csípős hideg lassan bevonta az érkezőket. Mindez azonban csak fokozta az izgalmat, amellyel várták szeretett Ködanyukájuk és a többi lelkes KÖDAKölyök megérkezését. Míg az első érkezők felfedezték a terepet, addig Kolozsvár, Szatmár és Vásárhely lelkes csapata egy közös, előre nem tervezett vonatutazással robbantotta be a hangulatot. Végül ők is megérkeztek – talán utolsóként, de annál nagyobb lelkesedéssel léptek be a hétvége színpadául szolgáló helyszínre, és kezdetét vette a KÖDAK IV. Hétvégéje, avagy egy újabb felejthetetlen közös élmény.
Az érkezés utáni éhség és fagyos körülmények ellenére a KÖDAKölykök szemében az érdeklődés és a lelkesedés csak nőtt. A csíksomlyói Multifunkcionális Központ hűséges otthonunkká vált a hétvége idejére. Bár a monumentális vascsicsergő érintette az ég kékét, az épületen belül mindenki otthonra lelt. Az épület megtelt nevetéssel, képzéssel, kreativitással, örömmel, mély beszélgetésekkel, tánccal és lelkes csapatjátékokkal. A várva várt bemutatók közül elsőként a vásárhelyi irodalmárunk beszélt az egzisztencializmus és az abszurd irodalmáról (azóta mindenki Albert Camus-t olvas). Ezt követte az est legnosztalgikusabb bemutatója, “Micimackó és a százholdas pagony lakói” címmel, amely mindenkinek mosolyt csalt az arcára. A harmadik bemutató a true crime podcastekről szólt, amely után mindenki megkérdőjelezte kolozsvári csellistánk hétvégi foglalkozásait. Nem utolsó sorban pedig a “The Beatles” című bemutatóra került sor, amely részletesen bemutatta a zenészek életvitelét és inspirációs forrásaikat, így a székely médiásunk segítségével belátást nyerhettünk a kulisszák mögé. A bemutatók után kezdetét vette mindenki kedvenc programpontja, a személyes kör. Ismét sok teát fogyasztottunk és lakomáztunk az egymással történt esetek bőségéből.
Az izgatottságunk és figyelmünk elkezdett lankadni és átalakult fáradtsággá, ezért Ködanyukánk takarodót fújt, ami ezen hétvégén mindenkinek jól jött.
A második napra már a központ melegét is magunkénak éreztük, mintha a hely is alkalmazkodott volna az energiánkhoz és auránkhoz. Nehéz volt eldönteni, hogy a hiperaktivitásunk vagy az óriás épület apró fűtőtestei voltak azok, amik elkövetői voltak a tér felmelegítésének, de ezt döntse el mindenki magának.
Az ízletes reggelit gyorsan összedobta a sok ügyes kéz, majd a rántotta elfogyasztása után, teli pocakkal, kezdődhetett a PRIME képzés, melyet Dr. Bakó Rozália-Klára tartott.
Az interperszonális készségekről szóló előadás felnyitotta a szemünket és ösztönzött minket az egyéni fejlődésre. Ezt követte az „Égig érő vascsicsergő” című kreatív gyakorlat, amelyet csak az ebéd illata szakított meg. Aki még kérdésekkel maradt, nem csüggedt, hiszen tudtuk, hogy még lesz idő bőven gyarapítani tudásunkat.
A délután kihívást jelentő, de egyben felszabadító pillanatai következtek, amikor a következő mérföldkövek meghódítására került sor. A termet a rendelkezésre álló matracokból egy kényelmes félkörös „kanapévá” alakítottuk, amely mindenkinek helyet adott. Az otthonról hozott plüssök és pokrócok sem maradhattak el, hiszen ezek mind hozzájárultak a közösség melegéhez (de azért felvettük a sálat és a dupla pulcsit is). Bár néha úgy csúszkáltunk a matracokon, mint a jégpályán, Ködanyukánk gondoskodott arról, hogy a közösség ereje ismét összefogjon és rendet tett. Nem csak a rendről s lelkünk melegéről gondoskodott, hanem annak érdekében, hogy felmelegedjünk, forrócsokival lepett meg. A forrócsokitól megnyugodott gyermeki lelkek felpezsdültek és kezdetét vehette a szociális est, mely egyeseknek hamar véget ért, hisz a fáradtság vészjelzője hamar ágyba bújtatta őket, ám másoknak hajnalig tartó mesenézéssel zárult az est.
Az elsők között, akik hazafelé vették az irányt, a kolozsvári metalhead volt, aki nagyon hamar távozott, ám lendületes és szenvedélyes hétvégéje egyáltalán nem ért véget Csík határánál. Az ő távozását követte a világvégéről érkező duó, akik egy gyors rendrakást (a focikirálynő mosogatásban is irtó tehetséges) követően útra keltek, hogy visszatérjenek otthonaikba, és útközben a Médialecsón törjék fáradt kobakjaikat. Végül Marosvásárhely, Kolozsvár többi tagja, Szatmár és a csíki résztvevők is útnak indultak. Így szállingóztak haza a KÖDAKölykök, várva a következő hétvégét.
Anghel Orsolya
Makkai Zsuzsanna – Eszter