A 32. KÖDAK Generáció második hétvégéje már simábban indult, mint az előző. Most nem kellett az utolsó percben új szállást keresni, viszont a mintát követve ismét egy bentlakás lett két éjszakára az otthonunk.
Most a helyszín BraSzentCsíknak kedvezett jobban. A szentgyörgyiek már vidáman várták a brassói és csíkszeredai tesókat, akiket Kolozsvár csapata követett. Most nekik kellett többet utazni, és kalandozni. A kalandok tényleg fergetegesek voltak román vasúti társaságnak köszönhetően. Bibza majdnem lekéste a vonatot, és a jegyének a hiányát az ellenőr minden érvet visszautasítva egy közel kétszáz lejes büntetéssel jutalmazta. A vonat is gorombáskodott, hiszen kétórás késésével biztosította, hogy az átszállást ne érjék el. Brassóból már taxival indultak, de a sofőrt iratok nélkül kapta el a rendőr, így hát ismét utasszállító nélkül maradtak. Szerencsére a következő taxival már útba értek, és kishamar már a vásárhelyi ötös is csatlakozott. Apu érkeztével már teljes lett a csapat. Vagy mégsem? Hol járt eközben Dani? Az ő útja még hosszabb volt, mert egy szegedi töriversenyről érkezett, és alvást nélkülözve csak szombat hajnalra gurult be csapatunk köreibe, pont a reggeli közepén.
A szobákat elfoglalva egyből nekiálltunk a vacsorának, ami ismét borsó volt. A képzéssorozat alatt már legalább harmadjára. Ezt követte az első programpontunk. Négy bemutatóval kezdtük a hétvégét. Jakabffy Domokos megmutatta nekünk a kommunizmus árnyoldalát, amit Veres Árpád Csaba propagandáról szóló propagandája követett. Ezt követően Kiss Hunor evezett el minket a töredezett énkép világába. Annyi kíváncsiskodó kérdést tettünk fel, hogy már apu is sürgetett, nem csupán a sötét este. A napot végül Fazakas Zselyke zárta a disszociatív identitászavarról készített bemutatójával. Most már csak a jól kiérdemelt alvás várt ránk.
Másnap az általános Lidl-ös étkezés után neki is fogtunk a programoknak. Kezdetben mentünk egy személyes kört, melyben mindenki elmesélte az utóbbi két hétben történt kalandjaikat. Ezután a sivatagba zuhantunk. Egy repülő zuhant le Belső-Mongóliába (ami fun fact Kínában van). A tragédiát mindenki túlélte, s szerencsére egy csomó cuccot meg tudtunk menekíteni, és döntenünk kellet hogy maradunk, vagy megyünk. Kisebb körökben megbeszéltük döntéseinket, majd közösen egy véglettre jutottunk, mely kiderült nem volt helyes, mivel a görög isten (Maró) elmondta a játék helyes megoldását.
Az ebédet követte a KÖDAK első képzése. Ambarus-Egyed Ágnes vezetett be minket a pénzügyek varázslatos világába. Minden fortélyát megtanította ennek a kegyetlen és hálátlan, viszont létfontosságú feladatkörnek. Miután mindannyian beszámoltunk eddigi pénzügyi sikereinkről, hallhattunk a bevételi és kiadási lehetőségekről, pályázatokról, valamint számlákról és nyugtákról. A száraz információkat követően egy feladatot is kaptunk, amivel felfedezhettük a pénzügyi tervek készítésének fortélyait. Végül kielemeztük a munkákat, és ennek köszönhetően a pénzügyek nem hivatalos szakértői lettünk.
A fárasztó, bár nagyon tanulságos képzés után mindenkinek az üres hasát egy laktató vacsora várta, melyben nem volt található borsó! Vagyis csak majdnem, mert Mátyási véletlenül az előző napi vacsora maradékát ette meg. Mégis a borsó hiánya egy új mérföldkő volt az egész KÖDAK számára.
A vacsora után az esettanulmányok következtek, melyek sok kutatást és álmatlan éjszakákat igényeltek. Mielőtt viszont az esettanulmányok elkezdődhettek volna, egy szavazással kezdtük, hogy milyen sorrendben menjenek a csapatok. Konszenzus által, a csapatok száma szerint mentünk, és így az első esettanulmány az Áprily Lajos Főgimnáziumban történt botrányokról szolt, melyet Ingrid, Bogi, Sável, és Huni mutatott be. A második esettanulmány a CNE-ről szólt, és annak kérdőjeles elnöki és alelnöki lemondásairól, melyet Nimród, Tas, Domo és Dani mutatott be. A harmadik esettanulmányt Virág, Bibza, Urbán és Áron készítette az OBESSU apolitikusságáról és működéséről. A negyedik és egyben utolsó a 2020-as MAKOSZ Kongresszust mutatta be és annak nehézségeit. Az esettanulmányokat kérdések lepték el, és a rémisztő viszont fontos és épitő kritika jellegű hozzászólások Kassaytól, Attilától, Tamizsotól, és persze Aputól. Az esettanulmányok sokáig nyúltak az éjszakába, viszont mindenki belátta fontosságukat.
Az estét a várvavárt szociális esttel zártuk. A két szülinaposunk megünneplése után egy előre megszervezett nem hivatalos program volt a következő pontja: a random tárgyak. Tudni illik, néhány tesónk meghirdette, hogy aki a legviccesebb random tárgyat elhozza a szociális estre, az egy jutalomban részesül. Ennek hallatán minden KÖDAK-os elhozta szerinte legviccesebb otthoni random tárgyát, majd körbe álltunk, vizet vettünk a szánkba, hogy még viccesebb legyen. A legviccesebb tárgyak közé tartozik a keréktárcsa, Görkorcsolya, az imádkozó arany Buddha szobor, és persze a nyertes, Tas. Bár KÖDAK tesónk tárgyként volt definiálva, és nem akarattal, de az eddig kiköpött vízben földre csúszva megmosakodott. Az est további részében a KÖDAK-osok beszélgettek és szórakoztak, majd egy közeli játszottéren leültek addig, amig a kapus be nem hajtotta őket arra fogván, hogy nem lehet kint ülni. Ezért hát az este többi részét a bentlakásban töltöttük el álmatlanul. Az este hosszú volt, nagyon hosszú. Néhány marosi testvérünk már az éjszaka-hajnal folyamán tovább indultak Brassóba Csabihoz, hogy onnan induljanak haza. Miért néhány marosi? Mert Nimród félálomban nemet mondott a korai brassói utazásra (ezt másnapra komplett elfelejtette amúgy), valamint Bogi is úgy döntött, hogy marad. A kolozsváriak és Szalonta pirkadatkor indultak útjukra. A szerencséjük ismét szabadságot vett ki, mert majdnem lekésték a vonatot, hiszen elaludtak. Az úton is harcolniuk kellett a hibásan nyomtatott jegyek kicseréléséért. A BraSzentCsík társaság nyugodtan tudott együtt aludni. A nyugalmas alvást apu zavarta meg. Tizenhat percünk maradt csak a bentlakás elhagyásáig. Mindenki gyorsan felkelt, összepakolt és rendet rakott. Ilyen gyorsan senki se pakolt, mint mi. Ezután BraSzentCsíkkal, a két marosival és apuval együtt hagytuk el a helyszínt. Lepakoltunk Sável lakásában (shout out to Tojáslak) és a megmaradt kis csapat kávézni, teázni indult. Miután lekávéztunk visszamentünk a lakásra és mindenki aludt egy jót. A csíkiak már nem tartottak velünk, mivel indult a vonatjuk. A jó alvás után, Urbán és Sável megmutatta apunak Sepsiszentgyörgy legkifinomultabb kulináris vendéglátói szolgáltatását: a Vendelint. Egy jó crispy ebéd után Maró és Urbán is útnak indult és mindenki nyugodalmasan tért haza saját lakására, hogy kipihenje ezt az új felejthetetlen hétvégét, valamint, hogy izgatottan várhassa a következő kalandokat.
Bibza Boldizsár, Kiss Hunor, Timár Árpád-Sándor