Már izgatottan vártuk, hogy megtudjuk, hol lesz a harmadik hétvégénk. A várva várt drop helyett azonban egy linket kaptunk, mellé pedig a következő üzenetet:
„El kell olvassátok a MAKOSZ alapszabályzatát, valahol írja benne a helyszínt is. Jó olvasást! :))”
Az elején mindenki izgatottan vetette bele magát a dokumentumba, de az izgalom hamar lankadt, amikor rájöttünk, hogy ez bizony nem egy rövid esti mese. Hosszú keresgélés után végül nagy nehezen megtaláltuk a helyszínt: Bethlen.
Csütörtök reggel SzentCsík öt csillaga útnak indult, hátrahagyva Brassót. A hétvége kezdete előtt még beszélgettek egy kedves földrajz tanárral is – témák terén nem volt hiány: a WC-papír drágaságától Bethlen magyarságán át egészen a MAKOSZ programjaiig minden előkerült, természetesen frappé mellett. Nem sokkal ezután befutott Maros, majd Brassó és Kolozs is. A helyszín ezúttal sem kímélt minket: a szállás kicsinek, szűknek és alvásra alig alkalmasnak bizonyult, hiszen a házban már az előszobában sem fért el háromnál-négy embernél több. A szobák száma is kevésnek bizonyult, így nem felelt meg az elvárásainknak – kivéve a szívecskés ágyneműhuzatot. Apu felhívta a tulajt, és egy rövid vita után elkezdtünk új helyet keresni. Jó pár telefonálás, némi kétségbeesés és egy csipetnyi szerencse után végül sikerült új házat találni, ami három percre volt az előzőtől. Ott már elfértünk, lélegezni is lehetett, és a szívecskés ágyneműhuzat sem hiányzott.
Nem sokkal később befutott a szalontai tesó is, így már teljes létszámmal voltunk. Az este további része szabad program volt, de közben folyt valami a háttérben: a híres Lacibetyár szülinapi meglepetését készítették elő, míg ő tudatlanul evett a konyhában. Egy nagyszerű pillanatban csak ő maradt az asztalnál, és mindenki körbevette, majd a szokásos „Boldog szülinapot!” után megettük a csodás tortát, amely Bogi jóvoltából készült el. Aznap estére már a tortaevésen kívül csak a jól megérdemelt pihenés várt minket.
Másnap reggel kellemes retró zenére és mennyei illatokra ébredtünk. Csabi, a konyhatündér, már serényen sürgött-forgott a konyhában, és mire mindenki kikászálódott az ágyból, elkészült a legfinomabb rántotta, amit valaha ettünk. A reggeli után személyes kör következett, ahol mindenki beszámolt az elmúlt két hét eseményeiről.
A bemutatók sora sem maradt el: Bogi az időt és annak paradoxonát mutatta be, Sável a monopóliumok világát tárta elénk, Laci a sportolókat mint reklámeszközöket elemezte, míg Urbán az emberi látásról és a színekről tartott érdekes előadást. Ezt követően megérkezett Horváth-Kovács Mátyás, aki bevezetett minket a MAKOSZ történelmébe. Feladat is járt mellé: esettanulmányokat kellett készítenünk, miközben régi cikkeket böngésztünk, és olyan kérdésekre kerestük a választ, mint hogy „miért szállt ki ’94-ben a MAKOSZ a MIÉRT-ből?” (igen, mi sem értettük teljesen, de jót nevettünk rajta). A nap végén közös pizzázással és beszélgetéssel zártuk a napot.
Szombat reggel a korán kelők – Laci és Dani – gondolták, meglepik a többieket, és hangos mulatós zenével ébresztették az álomszuszékokat. Csabi ismét konyhatündérré változott, és bundáskenyeret meg tükörtojást varázsolt az asztalra. Miután mindenki jól megtömte a hasát, kezdődött a nap első képzése, amit Kassay Ákos és Tamás Zsófi tartott szervezeti menedzsmentről. Sok új és hasznos dolgot tanultunk. Ezt követően ebéd várt ránk, ami hatalmas örömöt okozott, hiszen crispy és szalmapityóka került az asztalra.
Délután Dr.Pánczél Szilamér vette át a szót, és a MAKOSZ múltjáról mesélt. Régi tagként saját élményeivel tette még érdekesebbé a történelmet – nemcsak tanultunk, hanem rengeteget nevettünk is. Az estét vacsorával zártuk; vaj híján túróval és néhány szelet szalámival próbáltuk megmenteni a helyzetet.
Hajnali háromkor SzentCsík és a köztük lévő egyetlen kolozsi, Áron útnak indultak, hogy elérjék a vonatukat – persze taxi nélkül ez nem ment egyszerűen. Több telefonálás és némi stresszelés után végül sikerült elérniük a BEBE taxit, és időben befutottak az állomásra. Vasárnap reggel a maradék csapat összepakolt, rendbe tette a kis házat, majd mindenki elbúcsúzott egymástól, tele élményekkel, fáradtsággal és crispy-illattal.
Fazakas Zselyke, Tulit Ingrid, Varga László