Akárcsak a többi hétvégi „helyszíndropot”, ezt is izgatottan várta a tizenhat kis KÖDAK tanonc – viszont most is valami különleges várt rájuk. Idővel kiderült a név: Szilágybagos. Mindenki csak nézett (volt, aki talán még a Bagossyra is gondolt), de senki sem sejtette, hogy egy igazi rejtett kincsre lelünk majd.
Elsőként ismét a Székely tesók indultak útnak. Éjszakába nyúlóan szelték a síneket Zsibóig, ahol egy rövid pit stop után folytatták útjukat Bagos felé. A következő csapat, aki sínre lépett (szó szerint!), Vásárhely háromötöde volt. Nagy örömükre a bakter sem tudta, merre a megfelelő irány… A sok fel-alá futkorászás után végül ő is rájött: túl sok a vonat, de kevés a sín. Így egy rövid kis dzsungeltúra következett Kolozsvár zord külvárosában.
Nagy meglepetésünkre az első befutó Brassó volt, akit követett a napimenütől jóllakott kolozsvári csapat. Utána útnak indult Laci és Csabi felfedezni a falut. Nagy örömök között nagy örömükre sikerült rendkívül jutányos áron beszerezni Az aranyember c. könyvet, de még a paradicsomot is a reggelihez, a bagosi üzletből. A szalontai tesó rekordokat is megdöntő rövid vonatozással futott be Szentcsíkkal kézen fogva. Végül Apu is megérkezett a vásárhelyi háromötöddel.
Minden tesó és Apu időben befutott – sőt, még Rozi is velünk töltötte az első szilágybagosi éjszakát. Így kezdődhetett az elmaradhatatlan személyes kör. Mindenkinek remekül ment a beszélőkéje, így gyakran kifutottunk az időből – de annál több nevetéssel tarkítottuk az estét. Meghallgattuk Domó olaszországi kalandjait, és a vakációs örömök is megosztásra kerültek.
Apropó, Domó… éjfélkor betöltötte 18. életévét! A tesók és Apu egy finom tortával, valamint az elmaradhatatlan hatalmaaaasnagy csopiöli kíséretében köszöntötték. Az előkészületek persze nem voltak zökkenőmentesek – két tesó a kamrában ragadt a torta elrejtése közben, ahonnan csak egy nehéz zárkombináció megfejtésével sikerült kijutni. A nap végére azonban mindenki izgalommal hajtotta álomra fejét: a XXXII. KÖDAK-generáció első bagosi éjszakáján.
Szombat reggel, amikor a többiek még ébredeztek, két konyhatündérünk, Csabi és Dani már szorgosan készítették az ínycsiklandó reggelit – a csapat és Roziék legnagyobb örömére. Ezután elkezdődött az első képzés, amely által közelebb kerültünk az érdekképviselet témájához, és még közelebb a vita- és tárgyaláskultúrához. A képzés során Rozi megmutatta, hogy a beszélgetés közben hova kell nézni, hogy hatásos is legyen az. Átbeszéltük azt is, hogy kinek milyen konyhai eszköz lenne az érdekképviselet.
Ezután várt minket egy finom ebéd (nem borsó), és a finom ebéd utáni kávé. Annyira finom volt az ebéd, hogy nem is jutott a macskának – csak egy vajaskenyérrel tudtuk kényeztetni a kandúrt. Az ebéd után befejeztük a képzést, és még egy vitába is bele bonyolódtunk az Anktartisz és trópusok kérdésében.
Délután meghalgattuk Dani, Nimród, Mátyási és Ingrid bemutatóját. Szó volt a Csernobili Katasztrófától elkezdve, az illegális kínai csempészeten keresztűl, az emberi fajokról – sőt még a racionalitásról is. Ma is tanult a KÖDAK valami újat!
Már csak az éjszakába nyúló beszélgetés maradt, amiből szokásosan nem szenvedtünk hiányt. Jókedvünket csak egy dolog fokozta: Halloween alkalmából Clash Royalekarakterek bőrében élveztük az este fennmaradó részét.
Ki több, ki kevesebb alvással vasárnap reggel hazament a társaság egy ember kivételével. Szegény Dani délutánig takarított mindenki helyett, majd estére ő is hazaért. Kivétel nélkül mindenki várja már a következő hétvégét is.
Kiss Nimród, Székely Áron, Veres Árpád-Csaba